A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-11-01 / 11. szám

505

FI ATA LÓKNAK

Szabó Ferenc

ÉLNI SZÉP, ÉLNI JÓ! - DE. . .

Vasszögek sokatmondó görbülete.

A kegyelem pillanataiban kiegyenesedem, igen, kiegyenesedem.

Szeretetem mozaikdarabjai keresztre feszítve, s a kín évezredes dühe.

Lassan, reszketve, félve, éhesen a szépre érkezem az extázis pillanataihoz, amikor megvilágosodik a lét csillagvonala s az öröm tenyerembe szólja égető szikráit, hogy vagyok,

s ki biztos benne, hogy nem leszek mindörökre?

Sírok a boldogság körének centrumában, értem a kezdet és a vég misztériumát: egyik sincs,

se Kezdet,

se Vég,

csak Isten ihletének végtelen csavarodása.

(Hajas Tibor, „A kegyelem pillanatai”)

Az Első ének c. kötetben olvassuk a fiatal költő vallomását. Hasonló élményben Neked is lehet részed, még ha nem is tudod költeménybe vagy énekbe önteni. Tele vagy feszülő energiákkal: szomjazod az igazat, a jót és a szépet, és valahogy — ritka pillanatokban - megéled az öröklétet. Ezek az eszmélődés pillanatai. Keresed léted értelmét is, de elsődleges, örömben szikrázó élményed ennek megtapasztalása: „Vagyok!”