A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-11-01 / 11. szám

502

Péter-bazilikában, és az oltárnál a két nép püspökei, mindenütt a templomban pedig lengyel és német hívek váltottak békecsókot. Kolbe atya csodálatos példája és közbenjárása meg az idő múlása — együtt fejtik ki gyógyító hatásukat a lelkekben.

Ebben a pillanatban még nem ismerjük azokat a nyilatkozatokat, amelyekkel a pápa a mai Egyház elé állította példaképnek az új szentet. Csupán egy gondolatot tudunk felidézni Wojtyta bíboros konferenciájából, amellyel 1971- ben, a szolgáló papság problémáival foglalkozó szinódus során, a boldoggá avatással összefüggésben Boldog Kolbe időszerűségéről beszélt. „Ez a 47 éves ember, aki példás hűséggel valósította meg a Szent Ferenc-i eszményt, papként akart meghalni. Amikor a .Vérszomjas Fritsch', akit teljesen kihozott sodrából ennek a fegyencnek a vakmerősége, brutálisan megkérdezte: ,Hát te ki vagy?', Maksimili- jan Kolbe ezt az egyszerű választ adta: .Katolikus pap.' Ő tehát papként csatlakozott a kilenc halálraítélt nyomorúságos csoportjához. Nem csupán arról volt szó, hogy megmentse a tizediket; a másik kilencet kellett meghalni segíteni. Mihelyt a végzetes ajtó az elítéltekre zárult, gondjaiba vette őket, éspedig nem csupán közvetlen társait, hanem másokat is, akiket a szomszédos bunkerekben a lassú éhhalál pusztított, és akiknek állati üvöltése minden közeledőt iszonnyal töltött el. Tény az, hogy amikor P. Kolbe közéjük került, ezek a szerencsétlenek egyszerre védve és segítve érezték magukat; celláik, ahol várták a könyörtelen végkifejletet, imáktól és énekektől visszhangoztak! Hóhéraik maguk is megdöbbentek: ,So was haben wir nie gesehen! Ilyesmit még sose láttunk!' " „Manapság, amikor az egész világon annyi pap megkérdőjelezi identitását, P. Kolbe Maximilián felemelkedik közöttünk, hogy megfeleljen — nem teológiai értekezésekkel, hanem életével és halálával. Nem akar sem többet, sem kevesebbet, mint hogy olyan legyen, mint Mestere: tanúságot tegyen ,a legnagyobb szeretetről', a Krisztushoz tartozás evangéliumi próbáját kiállja. A hősiesség persze nem érhető el mindnyájunk számára; de ha lemondanánk arról, hogy feléje törekedjünk, nem lenne-e ez már maga is csőd? A válasz azokra a kérdésekre, amelyek elénk tornyosulnak és szorongást keltenek bennünk, nem abban áll-e, hogy felfelé tartva felülmúljuk magunkat? A kegyelem majd pótolja azt, amit a természet nem képes elérni."

xxx

A boldoggá avatáskor VI. Pál pápa beleszőtte beszédébe Kolbe atya rövid életrajzát, melyet Ernesto Piacenti minorita atya írt.

„P. Maksimilijan Kolbe Zdunska Wola helységben, Lodz közelében született 1894. január 8-án. 1907-ben belépett a konventuális ferences atyák szemináriumába, és Rómába küldték, hogy tanulmányait a Pápai Gergely Egyetemen, valamint rendjének Serafico nevű intézetében folytassa. Még szeminarista volt, amikor megalapította a Szeplőtelen Hadseregét. 1918. április 28-án pappá szentelték, visszatért Lengyelországba, és megkezdte máriás apostol kodását, különösen a Rycerz Niepokalanej (A Szeplőtelen lovagja) című havilapjával, mely 1938-ban egymillió példányban jelent meg. 1927-ben megalapította a Niepokalanowot (a Szeplőtelen városát), amely a vallási életnek és az apostolkodás különféle formáinak központja lett. 1930-ban Japánba ment, és ott is hasonló intézményt hozott