A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
496 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából A lőcsfalvi templomban sorban a legutolsó az a színes ablak ott jobb oldalon, ahol a karzat bele van erősítve a falba. Ez már a lőcsfalvi pap idejében készült. Annak előtte ez is színes volt u- gyan, de semmi féle ábrázolás vagy szimbólum nem volt benne. A többi ablak Jézus és a szentek életéből ábrázolt emlékezetes jeleneteket. A mostani új formájában az utolsó ablak is ábrázolt valamit. Férfiak, asszonyok, fiatalok és öregek és egy csomó gyermek is. Mind egyszerű falusi öltözetben, de fejük felett ott ragyogott a szentek fénykoszorúja, ahogy a szenteket szokták ábrázolni. Alatta pedig ez az írás: — Hálás szívvel a falu ismeretlen szentjeinek valakitől, aki élvezte jóságukat és bámulta példás életüket. * * * Ennek a színes üvegablaknak a lőcsfalvi falusi templomban érdekes története van. Egy napon beállított a Lőcsfalvi paphoz egy fővárosi asszony, aki körülbelül egy esztendőt töltött el Lőcsfalván. Orvosa jánlotta neki kórház helyett. MINDENSZEN- — Tudja Főtisztelendő Úr, miután jó Uram elhalt, jó módban hagyott engem. De mit ér a TEK ABLAKA jó mód, ha nincs egészség? Orvostól orvosig jártam, akik kórháztól kórházig küldöztek. Míg végül egy okos orvost találtam, aki azt mondta: — Asszonyom, Önnek nincs semmiféle különös szervi baja. En azt ajánlom, költözzön legalább egy évre falura. Vegyen ki egy kis lakást. Jó levegő, csend, nyugalom. Ehet-ihat jó friss dolgokat, pihenhet, sétálhat, olvashat, írhat... Ez kis társasági életet is biztosít. Én azt hiszem egy év múlva testileg-lelkileg megújulva fog visszatérni Budapestre. Isten vele! Nos, az év lejárt, orvosomnak igaza volt. De mielőtt visszatérek Pestre, szeretném leróni hálámat a falunak. Sokat elmélkedtem rajta, hogyan is tehetném ezt. A jó Isten megáldott engem erős képzelő erővel. Sokszor ültem itt az önök templomában. Néztem a szép színes ablakokat. Láttam az utolsó ablakot a kórus alatt. Hirtelen ötletem támadt. Ez az! Egy évet töltöttem itt a
