A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
493 A szentéletű indián le- ooooooooooooooooooooooooo dny, Kateri Tekakwitha boldoggáavatása nemcsak az első MÚLT ÉS JELEN Eszakamerika földjén született s a boldogok sorába emelt Mo- ooooooooooooooooooooooooo hak liliomra hívta fel a világ figyelmét. A ,,keresztények földjén” született szentéletű leány fel- magasztolásával a hivő világ figyelme újra Ossernenon felé fordult és azokra az ott vérüket ontó — születés szerint francia — jezsuitákra, akik vére megszentelte azt a földet. Annyira, hogy az őket fogságba ejtő, majd kegyetlenül megkínzó, végül vérüket ontó Mohák törzsből kisarjadhatott a szépséges Mohák liliom . . . Vértanuságuk után 13-14 évvel született. Az „Irokézek” földje Gyermekkorunk indiánus történetei, a May Károly és a Cooper könyvek alapján sokat hallottunk, olvastunk az egyik leg- harciasabb - talán a Sziúk mellett legismertebb — északamerikai indián törzsről ... Az ,,Irokéz törzsszövetség’, a ma is továbbélő ,,Five Nations — Öt nép” egyike volt a Mohák törzs. Közöttük - a mai New York állam területén — Fr. Jocques és társai megkísérelték a térítés munkáját. Őket a mai Auriesville vidékén, öt paptársukat pedig a Huron missziók földjén — Kanadában, Midland tájékán — igazi indián kínzások után, Mohák harcosok ölték meg. Békési István VÉRTANÚK VÉRÉBŐL SARJADT MOHÁK LILIOM A híres és hírhedt törzsszövetség tagjai közül a Mohakok a legismertebbek. A másik négy — Oneida, Onandagas, Cayuga és Seneca — úgy felmorzsolódtak az állandó testvérharcban és a fehér ember ellen vívott küzdelmükben, hogy ma már csak néhány város- és helységnév, egy-egy járás, vagy folyó neve őrzi az emléküket... A férfi számára egyetlen életforma a harc volt, akár saját indián testvérei, akár a fehér ember ellen. Sokkal nagyobb területet uraltak és tartottak állandó rettegésben, mint létszámuk megkívánta volna... Albanytól fel Montrealig és Québec City-ig, a Mohák folyó és a Szt. Lőrinc környéke, Dél Ontario óriási területeivel mind rettegték az irokéz csapatok rémes csatakiáltásait, éles csatabárdjukat, vérszomjas természetüket... Akik megmaradtak a testvérgyilkos indián bel- háborúk után, azokat felhasználta a fehér ember hódító céljai érdekében, a „divide et impera” elve alapján... Egyik indiánnal pusztította el a másikat... Akik még ezt is túlélték, — és mert nem tudtak „élni, csak szabad földön és csak szabadon - ” azok meghaltak. A
