A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-11-01 / 11. szám

491

életerő, életföltétel. Nélküle a földön elpusztulna minden élet. A víz életbevágóan fontos szerepét különösképpen átérzik a szárazsággal és forrósággal küszködő földrajzi tájak, így a bibliai földrajzi tájak népei, akik a végzetes, halálthozó szomjúság pokoli kínjait is jobban át tudják érezni, mint a mérsékelt égöv alatt lakó emberek. Bibliai fölfogásban a pokol legfőbb kínjai közé tartozik az égető szomjúság. (Lk. 6,24). A víznek ez az élettel kapcsolatos egzisztenciális jelentősége magyarázza, hogy a próféták szimbolikus nyelvezetében nagy szerepet kap a messiási ország leírásában a vízbőség: Iz. 43, 20; 44,17-20; Ez. 17,1-12.

Ez a messiási korszak Jézusban érkezett el. ö fakasztotta a világnak az élő víz forrását, ő adta az embereknek az élet vizét: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne" (4,14). És bár kifejezetten nem állítja, hogy „én vagyok az élővíz forrása" — mint ahogyan ezt a világossággal kapcsolatban tette —, az összefüggések alapján mégis világos: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék. Aki hisz bennem, annak belsejéből az írás szava szerint élő víz forrása fakad" (7,37— 38). Ö az a szikla, amelynek oldalából, miután megnyílt (19,23), olyan víz folyik, amely eloltja az ígéret földje felé vándorló nép szomját. (1 Kor 10,4; Jn 7,38.) ö a templom (2,19), ahonnan az a folyó tör elő, amely megöntözi és élteti az új Jeruzsálemet. (Jn 7,

37; Jel 22,1.7; Ez 47,1-12.)

c) Kenyér - éhség

Az élet folyamatos fönntartásához nem elég a víz. Kenyér is