A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
484 az evangelizáló munkába a népi áhítat értékes elemeit is fel kell venni. A téves elemektől meg kell tisztítani, okosan és határozottan, ugyanakkor a nép érzékenységét szem előtt tartó tapintattal. Tartalmi elemeiket és külső megjelenési formáikat is teljessé kell tenni a teljes evangélium kincseivel. Az élethez oly közel álló dinamikus elemeiket tovább kell fejleszteni az evangéliumi hit elmélyítése és terjesztése érdekében. Főleg a nagy nemzetközi vagy nemzeti szentélyeket, búcsújáróhelyeket az állandó és mélyreható hitoktatás központjaivá kell tenni. Legyenek ezek a szentélyek, II. János Pál pápa kívánságának megfelelően, annak a mély, életszerű kapcsolatnak a megtestesítői, egységesítő központjai, mely a népi áhítat és az egyes latin-amerikai népek nemzeti múltja között fennáll. Gondoljunk csak arra, mennyire nemcsak a népi Mária-tiszteletnek központja a guadalupéi szentély, hanem Mexikó nemzeti öntudatának is egyik lényeges eleme. 1980 augusztusában Tlaxcala mexikói városban missziós találkozót tartottak. Az ott megjelentek (39-en): püspökök, papok és szerzetesek az egyes országok missziós püspöki bizottságait és a pápai misz- sziós műveket képviselték. A találkozó célja az volt, hogy elmélyítse mindazt, amit a pueblai dokumentum az evangelizálásról, a missziós együttműködésről, animálásról, tevékenységről tanít. Itt akar az ima- apostolkodás nagy tábora segíteni, alázatos közösségi imájával: ezek a kezdeményezések, ez az apostoli eleven életerő valóban használják fel azt a mérhetetlen és ma még kellően ki nem aknázott gazdagságot, amely a népies áhítatban, a népi vallásosság sajátos gyakorlataiban rejtve van, és ebből a kölcsönös egymásra hatásból szülessen meg La- tin-Amerika teljesebb és mélyebben ható evangelizálása. (A) (a) — Egy sajátos szentírási műfajjal, az apokaliptikus irodalommal kell megismerkednünk, hogy helyesen közelítsük meg Krisztus Király ünnepének első olvasmányát. Egészen különös világban találjuk magunkat. Az ószövetség apokaliptikus írásainak egyik legszembeötlőbb jellemzője az, hogy álnéven szerepelnek. Szerzőik egy régi történelmi személy (pl. Hénok, Mózes, Ezdrás, a mi esetünkben Dániel) megszó- laltásával tárják fel, nyilatkoztatják ki a mennyei birodalom titkait B.l. Nagy Ferenc- templomtalan ntag.y.arohnah
