A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

480

tettek biztos útmutatásra lelhetnek, az Isten kegyelmének napján sütkérezők még nagyobb boldogságra ébredhetnek. Mindannyian elgondolkodhatunk, a tévedéseket leleplezhetjük, a kiutat megtalálhatjuk, és családi asztalaink mellett hálálkodhatunk Istennek családi létünk kiváltságos értékeiért.

BOLDOG JOLÁNTA

1239 táján született olyan családból, mely számos szentet és boldogot adott a kereszténységnek: Szent Hedvig a nagyszüleivel állt rokonságban, Szent Erzsébet apai nagynénje volt; apja, IV. Béla magyar király igazán szent életet élt; nénje Boldog Kunigunda (Kinga), húgai pedig Boldog Konstancia és Szent Margit. (IV. Bélának és Lasz- karisz Mária bizánci császárleánynak az említett négyen kívül még két másik leánya született.) A Jolán vagy Jolánta név, úgy látszik, a sokkal ősibb Ilonából származik.

Egészen kicsi, amikor végigéli a tatárok elől való menekülés viszontagságait és borzalmait. Ötéves korában nénjének, az akkor már 20 év körüli Kingának, Szemérmes Boleszláv lengyel király feleségének gondjaira bízzák. Egész további életét lengyel földön élte. VI. Jámbor Boleszláv, Kalisz hercege kérte meg a kezét; Jolánta 17 éves, amikor Krakkóban megesküsznek. Boldog házasságuk 23 évig tartott. Három leányuk született: Hedvig, Erzsébet és Anna. Jolánta odaadással állt férje oldalán: vele együtt járta a fejedelemség területét, hogy igazságot szolgáltassanak, felkarolják a szegényeket, védj ék hazájukat.

Szent Ferenc lelkisége hódította meg. Férjével együtt már házasságuk első éveiben kolostort épített a klarisszáknak a fejedelemség legfontosabb városaiban, Kaliszban és Gnieznóban. Sokat elmélkedett Krisztus szenvedéseiről; elképzelhetjük, hogy a tatárveszedelem gyermekkori borzalmas emlékei is alapul szolgáltak ehhez. Ha férjének hadba kellett szállnia, Jolánta megkettőzött imával és vezekléssel támogatta, hogy Boleszláv a harctereken is emberséges maradjon.

Hedvig és Erzsébet már férjnél voltak, amikor 1279 tavaszán Boleszláv meghalt. Jolánta eleget tehetett szíve hő vágyának: a szintén megözvegyült Kinga nővérével és Anna lányával együtt belépett a Stary Sacz-i klarissza kolostorba. A politikai és hadi helyzet sok nehézséget hozott, menekülésre is kény szerit ette őket. 1292-ben, amikor Kinga meghalt, Jolánta átköltözött a saját alapítású gnieznói klarissza kolostorba. Megválasztották perjelnőnek. Csendes, imádságos, önmegtagadott életet élt. Halála 1298 (vagy 1299) júniusában következett be. A gnieznói kolostorban temették el; sírja zarándokhely.

Tiszteletét már VIII. Orbán engedélyezte. 1827-ben XII. Leó jóváhagyta, hogy boldogként tiszteljék. 1961 előtt június 15-i ünnepét valamennyi ferences rend megtartotta.