A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
411 kéhez és Istenhez vezető igazi utat. Csak Ö képes az emberi szív ürességét kitölteni és világunkat boldoggá tenni, mert nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benned, Istenem! (Szt. Ágoston.) JELENÉSEK, MAGÁN KINYILATKOZTATÁSOK Ezzel a napjainkban annyira időszerű kérdéssel foglalkozik a Jetzt című német nyelvű katolikus folyóirat 1982-es 1. száma. A Mérleg (1982, 215-216) ismerteti a folyóirat idézett számából két jezsuita teológus tanulmányát. A vezércikket Hans Rotter azzal a megállapítással kezdi, hogy sok keresztény a fatimai üzenetet és más Mária-jelenéseket izgalmasabbaknak és fontosabbaknak tart, mint Szent Pál leveleit vagy az Újszövetség más részeit. Fennáll nyilván az a veszély, hogy az újdonságvágy megbolygatja a helyes rendet, és eltorzítja az egészséges imádságos lelkületet. Isten igazsága ugyanis Jézus Krisztusban egyszer s mindenkorra és felül- múlhatatlanul megnyilvánult. Ezért az egyház minden korban tartózkodóan és kritikusan viseltetett a magánykinyilatkoztatásokkal szemben. Már Pál apostol sürgette, hogy a prófétai beszéd illő módon és építően menjen végbe a gyülekezet életében (lKor 14). Karl Rahner is hasonló gondolatokkal kezdi elvi jelentőségű cikkét, de hozzáteszi, hogy a szabad és személyes Isten az újszövetségi kinyÜatkoztatás után is kijelentheti magát egyes embereknek, indításokat, ismereteket, parancsokat és tanácsokat is adhat nekik. Rahner szerint az ún. jelenéseket,képzeleti látomásokként” (einbildliche Visionen) kell felfognunk. Ez azt jelenti, hogy ha hitelesek, akkor Isten hozza azokat létre a látnok képzeletében. E jelenésekben Mária valójában nem jön hozzánk a mennyből, hiszen a Boldogságos Szűz gyakran szomorúnak mutatkozik és sír. Jézus sem jön valójában a mennyországból a földre, hiszen már nincsen „gyermek Jézus”. Mindezek ajelenések tehát a vizionáriusok képzeletében játszódnak le, anélkül, hogy azok egyszerűen beképzelnék maguknak a jelenéseket, legalábbis ha hitelesek. De éppen az igazi látomásoknál úgy van, hogy az isteni hatás elsősorban és közvetlenül nem az érzékletes képzeletre irányul, hanem a látnok szellemében az Istennel való egység misztikus megtapasztalását közvetíti. Ez a tapasztalás sokkal szellemibb és személyesebb, mint az érzékletes vízió. Ezt a misztikus szemlélődésben minden képzeleti látomás nélkül átélheti a vizionárius. A látomásba belejátszanak a vizionárius jellembeli és lelki adottságai, előismeretei és egész tapasztalati vüága. Ezért elfogadhatjuk a fatimai jelenések természetfeletti eredetét, de ugyanakkor teológiai melléfogásnak minősíthetjük, ha az angyal Lúcia által Jézus Krisztus istenségét feláldoztatja az Atyaistennek. Avilai Szent Teréz is úgy véli, hogy Krisztus megdicsőült embersége a mennybemenetel után sohasem jelent meg többé testi valóságában. Hangsúlyozza, hogy neki sohasem testi, hanem képzeleti látomásai voltak. Az ember jó keresztény lehet akkor is, ha az állítólagos fatimai titkokkal kapcsolatban kételyei vannak. Hasonlóképpen józanság és kétkedés tanácsos a vi
