A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

471

Az Isten választott népé- oooooooooooooooooooooooooo nek, az ószövetségi zsidóságnak a

vallási és nemzeti életét az a két- PROBLÉMÁK És MEGOLDÁSOK oldali szerződés-szövetség határozta meg, amelyet a szabadító oooooooooooooooooooooooooo Isten, Jahve kötött az egyiptomi

rabszolgaságból kivezetett néppel még annak előtte, hogy ez a nép végleges hazája földjére, Kánaánba eljutott volna. Ez a szerződés határozta meg az egyesült nomád törzsek vallási, közösségi, politikai életrendjét. A környező népek politeizmusával szemben ehhez a szerződéshez kellett a zsidóságnak ragaszkodnia nemzeti életének leghánya- tottabb korszakaiban is. Valahányszor a nép hűtlen lett a szövetséghez, Jahve elküldte követét, hogy a szövetség feltételeire, illetve a szövetség megszegésének követekezményeire figyelmeztesse az uralkodóházat, a papi rendet, az ország politikusait és a köznépet. A próféták voltak Jahve követei. A próféták jelentek meg a királyi udvarban, a templom előcsarnokában vagy a város terein, és kezdték figyelmeztető vagy már korholó beszédüket az akkori diplomáciai életben jól ismert formulával: Jahve, a nagy uralkodó, ezt és ezt üzeni. Amikor a

Orbán Miklós

FORRADALMÁROK VOLTAK-E AZ ÓSZÖVETSÉG PRÓFÉTÁI?

meghasonlás következtében két részre, északi és déli részre szakadt országot egyre jobban fenyegeti északról Asszíria és Babilon, Jahve lelki óriásokat támaszt Jeremiás, Izajás, Ezekiel és Dániel személyében. A nagy nemzeti katasztrófák idején ezek a próféták nemcsak a haragvó Isten bosszúját hirdetik, hanem a föltámadás reményét is táplálják rabságba hurcolt, szétszórt honfitársaik lelkében.

A próféta az Isten követe volt. Mindig akkor állt a nép elé,amikor az a szövetségtől elfordult. Olyan reformokat követelt, amelyekre alig akart valaki gondolni. Minél inkább sürgette a szövetség feltételeinek a tiszteletben tartását, annál népszerűtlenebb lett. A két nagyhatalom, Egyiptom és Asszíria-Babilónia között taktikázó kis ország vezetői nem mindig hallgattak Jahve követére; a próféták sorsa a gúny és az üldöztetés volt. A züllött királyi udvar és a pogány kultuszoknak engedő nép egyaránt szembeszegült a prófétákkal. Beszédeiket kinevették, fenyegető szavukra nem hallgattak, jövendöléseiket elcsavarták. Ezért kellett aztán a prófétáknak nemegyszer jelképes cselekedetekkel a figyelmet magukra és Jahve üzenetére felhívni.

Lássunk most néhányat a legszebb példák közül: Jeremiást,