A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
462 „Testben élnek, de nem test szerint. A földön tartózkodnak, de hazájuk a mennyben van. Engedelmeskednek a törvény rendelkezéseinek, é- letmódjuk- kal viszont felülmúlják a törvényt. Mindenkit szeretnek, őket pedig mindenki üldözi. Nem ismerik, mégis elítélik ő- ket; halállal halnak, és életre kelnek.Kol- dusok, és sokakat gazdagítok; hiányzik mindenük, és mindenben bővelkednek. Megvetik őket, de ez dicsőségükre van; gyalázzák, mégis igaznak találják. Szidják őket, és áldással felelnek; gúnyolják őket, ők meg tiszteletet adnak. Mikor jót tesznek, mint gonoszokat büntetik őket; mikor megbüntetik őket, örvendeznek, mintha ez volna az igazi életük. A zsidók mint máshonnan valók ellen háborút viselnek ellenük, a pogányok üldözik őket; de gyűlölőik nem tudják okát adni ellenségeskedésüknek.” A Diognétoszhoz írt levélből (II. század) „A zsinat buzdítja a keresztényeket — mind a két országnak polgárait -, hogy igyekezzenek hűségesen teljesíteni földi feladataikat, mert ezt kívánja tőlük az evangélium. „Távol járnak az igazságtól azok, akik ana gondolva, hogy nincs itt maradandó hazánk, hanem az eljövendőt keressük, úgy vélik, hogy elhanyagolhatják az evilág szolgálatát, b em veszik ugyanis figyelembe, hogy erre éppen a hit kötelezi őket, mégpedig fokozott mértékben, annak a hivatásnak megfelelően, amelyet ki-ki kapott. — De nem kevésbé tévednek azok is, aki ellentétesen gondolkodnak: abban a tudatban merülnek földi teendőikbe, hogy azok egészen idegenek a vallási élettől, hiszen az, véleményük szerint, pusztán istentiszteleti cselekményekből és bizonyos erkölcsi kötelességek teljesítéséből áll.
