A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

1

tező 94 magyar jezsuitát, és beszélhetett velük. Jelenlétük egy bizonyos értelemben eltűrt. Kivéve három férfi és egy női szerzeteskongregációt, 1950 óta a szerzeteseket hivatalosan nem ismerik el. A feloszlatás utáni első években minden javukat elkobozták, és kb. százra tehető azoknak a jezsuitáknak a száma, akiket börtönbe vetettek. Jelenleg nincs már ilyen üldözés, de a jezsuiták nem vehetnek fel új rendtagokat, és a lassú kihalásra vannak ítélve. Nem rendelkeznek saját munkakörrel. Sok jezsuita gyárakban vagy hivatalokban dolgozott, és csak a hét végén tudtak kisegítő munkát vállalni a templomokban. A legfiatalabb jezsuita ma Magyarországon 57 éves, és nagy többségük túl van a hetvenen. Sokan szociális otthonokban élnek.

454

„P. Pittau kifejezte az egyházi és állami vezetőknek azt a határozott kívánságot, hogy - nemcsak a jezsuiták, hanem más szerzetesek is — megkaphassák az engedélyt novíciusok felvételére, kezdhessenek saját munkakört, és így segíthessék a magyarországi egyházat szükségleteiben.

„A lengyelországi helyzet teljesen különböző. Lengyelországban 700 jezsuita működik, ebből 400 a krakkói és 300 a varsói rend- tartományban. Évenként mintegy negyven novicius kéri felvételét. Az újoncok átlagos életkora 20—21 év. Lengyelországban is vannak megszorítások: a jezsuiták nem nyithatnak iskolát, harminc évig nem kaptak engedélyt új rendház vagy templom építésére, és nem adhattak ki folyóiratokat. Újabban a kormány adott néhány engedélyt építkezésre vagy kiadványokra.

„A megszorítások ellenére a lengyel jezsuiták megszerveztek — a hierarchiával együttműködve — egyolyan apostoli hálózatot, amely