A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
442 „Az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem." (16,27.) Ennek az agapé— szeretetnek azonban nemcsak le- és fölfelé irányúiénak kell lennie, — Istennek az emberek iránt, embereknek az Isten iránt —, hanem az embereknek egymást is ezzel a szeretettel kell szeretniük: „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják meg rólatok, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." (13,34—35.) Fölmerül már most a kérdés: mennyiben jelenti ez a szeretet az életet, azt az isteni, örök életet, amiben a Jézusban hívők részesülnek? Az élet „actio immanens", „bennható cselekvés", mondja a bölcselet. Ámde éppen ez a „bennhatóság", ez a „benn-lét", ami a szenthárom- sági személyeket és a Jézusban hívőket egymáshoz kapcsolja. Mind az Atyának és a Fiúnak kölcsönös szeretete, mind az ő emberek iránti és az emberek irántuk való szeretete létrehozza azta kölcsönös „egymásban létet", vagyis az Istennel való egységet, amit János olyan különös hangsúllyal juttat mindig kifejezésre. Erről a szeretetben gyökerező kölcsönös egymásba ni étről táblázatot szerkeszthetünk a következőképpen: Az Atya szereti a Fiút — a Fiú az Atyában van,és vele egy 3,35; 10,17; 15,9 10,30,38; 14,10-11; 17,21,23 A Fiú szereti az Atyát — az Atya a Fiúban van,és vele egy 14,31 14,10-11; 17,21,23 A Fiú szereti az embereket - az emberek a Fiúban vannak,és vele 13,1,34; 15,9, 12 egyek - 14,20; 15,9-10; 17,21 Az emberek szeretik a Fiút — a Fiú az emberekben van,és velük egy 16,27; 14,21; 15,9-10 14,20; 15,4, 5; 17,23, 26 Végső eredmény: az Atya és a Fiú az emberekben vannak,és velük egyek: „Aki szeret engem, ...Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni." (14,23.) „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy, úgy legyenek ők is bennünk." (17,21.) Ez a kölcsönös egymásban lét azonban nem statikus, hanem dinamikus, élő egység, vagyis az életnek nemcsak bennhatóságát, hanem tevékenységét is (actio) magában foglalja — a szőlőtőke és a szőlővesszők mintájára, amelyekben állandó a gyümölcstermő életnedv áramlása. (15,1—8.) Az Atya tevékeny szeretete a Fiú iránt abban nyilvánul meg, hogy „mindent megmutatott neki" (5,20) —
