A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám
427 Még nehezebbé, sőt lehetetlenné válik a helyzet akkor, ha az iskolákban — ami nagyon gyakori — két váltásban, vagyis délelőtt és délután is van tanítás, mivel kevés a tanterem. További nehézség adódik az ún. körzeti iskolákban, ahol nagy területekről iskolabusz hozza és viszi a tanulókat. 1979-ben 1054 ilyen iskola működött az országban, 68 800 tanulóval. Az iskolabusz az első tanítási órára érkezik, tanítás után rögtön viszi a gyermekeket. A hittanórák megtartására nem lesz idő. Lehetőség lenne a hittanórák betáblázására a szabad szombatokra. Hajlandók lesznek-e az iskolák télen a hittanórák miatt fűteni? Behozza-e szombaton a iskolabusz a hittanosokat? Elküldi-e a család hittanórára a gyereket szombaton, amikor mindannyian otthon vannak, segítségre van szükség, vagy közös programot csinálnak? Honnan vegye a lelkipásztor az időt a hittanórákra, amikor lelkipásztori szempontból a szombat nagyon elfoglalt nap? Az állam ragaszkodása a „rendezettség”-hez „A magyar egyházpolitikának általános alapelve - mondotta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke Egerben az egyházmegye espereseivel és főespereseivel beszélgetve —, hogy rendezett körülményeket kell teremteni.” Amikor rákérdeztek az iskolai hittanóráknak az ötnapos tanítási rendben való elhelyezésére, válasza az volt, hogy „országos rendezéssel ezt megoldani nem lehet”, a problémát „helyileg kell megoldani”. Hogy ez a fennálló országos érvényű előírások helyi pragmatikus végre nem hajtásával fog-e történni, vagy a túlságosan részletekbe menő és nyilvánvalóan akadályozó törvény megváltoztatásával, mely oly tágra szabja majd a kereteket, hogy abba az egymástól lényegesen eltérő helyi változások is beleférnek, arról az államtitkár nem nyilatkozott. Akár a pragmatikus alkalmazkodás, akár az eddigi rendelkezések megváltoztatása lesz a megoldás útja, az iskolai hitoktatás újabb korlátozását csak az eddigi egyes tilalmak feloldásával lehetne némileg ellensúlyozni. Meg kellene engedni a plébániákon, szükség esetén magánházaknál történő hittanoktatást, továbbá hitoktatási termeknek építését. A hitoktatás időbeli elhelyezésén túl a lelkipásztorok túlterhelésén is segíteni lehetne azzal, ha az állam engedélyezné az egyház által arra alkalmasnak talált világiak (teológiai levelező tanfolyam végzett növendékei!) bevonását a hitoktatás munkájába. A nyári püspökkari konferencia június 8-9-én foglalkozott a hitoktatás problémáival az ötnapos tanítási hétben. Remélhetőleg megtalálják az egyház javára szolgáló és az állam számára is megfelelő megoldást. i
