A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám
I madt, úgy az idők végén mi is megdicsőült testtel, Isten családjának tagjaként, halhatatlan életre fogunk feltámadni. Mit tesz a feltámadt Krisztus gyarlóságunkkal és bűneinkkel? Krisztus, ha hittel ragaszkodunk hozzá, a saját halálának és feltámadásának erejében keresztre feszíti bennünk a bűnt, és új életre támaszt minket, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ „A Názáreti Jézust kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve eltettétek az útból. Isten azonban feltámasztotta, megszabadítva a halál fájdalmaiból. Ezt a Jézust támasztotta fel Isten, ennek mi mind tanúi vagyunk. Amikor Isten jobbja felemelte, ő megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, és kiárasztotta. Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette. — Téljetek meg, kereszt elkedjék meg mindegyik- tek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára; így megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” így jegyezte fel az Apostolok Cselekedeteinek könyve a Krisztus feltámadásáról szóló első nyilvános tanúságtételt: Péter apostol pünkösdi beszédét. (Összevonva idéztük: 2,22-24.32-33.36—38.) „Krisztus feltámadása nem csupán az ő személyes diadala, hanem egyben a mi üdvösségünk, tehát a mi saját feltámadásunk lételve is. Már most az, mert megszabadít halálunk első és végzetes okától; ez az ok pedig a bűn, mely elválaszt minket az élet egyetlen igazi forrásától, Istentől. Feltámadásunk lételve úgy is, mint jövő testi feltámadásunk záloga - mert üdvösségünk csalhatatlan reményre szól -; az utolsó napon fel fogunk támadni olyan életre, mely nem ér véget. Feltámadásunk lételve úgy is, mint a jelen élet folytonos erkölcsi, lel412
