A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-09-01 / 9. szám

410

A) Mielőtt Jézus Krisztus eljött, senki emberfiának nein volt teljes válasza az ember legzavaróbb problémáira. Betegség, egyedüllét, halál kérdései gyötörték az embert. Aggasztotta a jelen: az életében eluralkodó bűn és gyengeség; aggasztotta a jövő: a halál után saját magára és kedveseire váró bizonytalanság. Szívében gyakorta ott fészkelt a szégyenkezés, a kétely, a harag.

Teljes válasz nem jött az időszámításunk szerinti 30. év egy tavaszi vasárnapjának reggeléig. Azon a reggelen a Názáreti Jézus, akit előző pénteken Jeruzsálem falain kívül kivégeztek, visszajött a halálból. Ez magában véve még nem lett volna válasz az ember gyötrő problémáira, hiszen csak egyetlen ember feltámadása volt. De a Názáreti Jézus előre megmondta halálát és feltámadását, és azt is megmondta, hogy győzelmét megosztja mindazokkal, akik hisznek őbenne. „Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is, élni fog.” (Jn 11,25.)

Belső béke csak abból származhat, hogy az ember Jézus Krisztushoz tartozik, akik a halálból életre támadt.

B) Gyötrő, bonyolult problémákkal küszködik az ember a Krisztus utáni századokban is, a mi korunkban is. Minket is aggaszt saját egészségünk, kedveseink és barátaink hogyléte; aggaszt az, ami a halál után jön; félünk gyengeségünktől, és ránk nehezedik bűneink súlya. Legfájóbb problémáinkkal egyedül maradunk, abban a meggyőződésben, hogy nem hagyatkozhatunk másokra, amikor valami megoldást keresünk rájuk.

A feltámadt Krisztus feloldja egyedüllétünket: meghív az Atya családjába, hogy békében és szeretetben egyesüljünk egymással és ő- vele. Legidősebb testvérünkként eggyé lett közülünk, hogy az élet nehézségein keresztül visszavezessen az atyai házba.

Válaszol a betegséggel és a halállal kapcsolatos problémáinkra is: biztosít arról, hogy testünk úton van az egészségnek elképzelhetetlenül magas foka felé, melyet megdicsőülésnek nevezünk. Az idők végén a halálból életre támasztja testünket; akkor majd levetünk minden testi gyengeséget és romlást. Magához Krisztushoz leszünk hasonlókká. (Vö. lKor 15,12-28.35-57.)

A feltámadás fényében bűneink sem látszanak annyira tragikusnak. Ahogy Jézus a halálból életre támadt, úgy mi is szent, isteni életre támadhatunk bűneinkből. Akármüyen súlyosak voltak. „Ha eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásáéban. Hiszen tudjuk, hogy a mi régi emberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, és hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.” (Róm 6,5—6.) Ez nem azt jelenti, hogy egyszer s mindenkorra megszabadulunk a bűntől. Je-