A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-09-01 / 9. szám

400

Ha valaki meg akarja ismerni Goethe világát, világnézetét, jó betekintést kap ebbe a költő Eckermann-nal folytatott beszélgetéseit olvasva (magyarra fordította Győrffy Miklós, Magyar Helikon, 1973). Eckermannt az agg költőfejedelem 1823-ban fogadta titkárává; kilenc évig élt és dolgozott Goethe közelében, és tanúja volt halálának is. A Beszélgetésekben olvashatunk emberekről, eseményekről, műalkotásokról, tudományról, természetről, Istenről és vallásról ... Természetesen, Goethe műveinek értelmezéséről is. Goethe világnézetére és hitére vet fényt az 1832. március 11-i beszélgetés, amely szinte a költőóriás végrendeletének tekinthető (11 nappal halála előtt történt). — Eckermann egy angol bibliát vásárolt magának; ez nem tartalmazta az apokrifeket. Ezzel kapcsolatban indul el a beszélgetés Bibliáról, kereszténységről, Krisztusról, egyházakról. Goethe megmagyarázza, hogy a Bibliát lehet az ősvallás, az isteni eredetű természet szerint, és lehet az egyház, a papság szempontjai szerint nézni. Nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy az ószövetségi könyveket a Megváltó fényében kell olvasni. „Mózes könyveiben a bűnbeesés történetének és a Megváltó iránti vágy születésének kell fontosságot tulajdonítania, valamint a prófétákat figyelnie, akik ismételten utalnak a várva várt eljövetelére, továbbá az Evangéliumokban foglaltakra, a Megváltó valóra vált földi megjelenésére és kereszt ha Iá Iára mint a mi emberi bűneinkért való vezeklésre ..." Majd miután utalt arra, hogy az evangéliumok szájhagyományok alapján íródtak, Goethe így folytatja: „Mind a négy evangéliumot teljesen eredetinek tartom, mivel olyan fenség visszfénye munkál bennük, amely Krisztus személyétől áradt, és amely olyannyira isteni eredetű, amennyire az isteni csak megjelenhet e földön. Ha megkérdezik tőlem, természetem szerint való-e, hogy rajongó hódolatot tanúsítsak iránta, akkor azt mondom: mindenképpen! Meghajlok előtte, mint az erkölcsiség legszentebb princípiumának isteni megnyilatkozása előtt." — Goethe ezután Luthernak és a reformációnak adózik, hogy a Bibliát újra hozzáférhetővé tették a népnek, és hogy így a forrásokhoz visszatérve a maga tisztaságában ragadhatjuk meg a kereszténységet. Majd érdekes (mondjuk, prófétai) módon előre látja az ökumenikus kort: „Minél derekasabban haladunk előre mi, protestánsok, nemes fejlődésünkben, annál hama-