A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-09-01 / 9. szám

Az előbbiekben már ízeli- oooooooooooooooooooooooooo tőt adtunk azokból az okokból,

melyek III. Béla királyt arra kész- MÚLT ÉS JELEN

tették, hogy — a francia kapcsolatok keretén belül — francia oooooooooooooooooooooooooo szerzetesrendet telepítsen Pannóniába. Ennek kiegészítésére azonban beszélni kell még a királyi udvar eszmevilágáról is, meg kell világítani a király problémáinak egy részét, és meg kell vizsgálni, hogy vajon milyen mértékben jelenthetett megoldást a király számára a cisztercita kapcsolat.

Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy III. Béla király már nem volt olyan „apostoli királynak” tekintendő, mint elődei, különösen mint Szent István vagy Szent László. Sem Róma, sem Esztergom szempontjából. Ennek nem az új király bizánci neveltetése volt az oka. Egyszerűen az történt, hogy VII. Gergely pápa kora óta (1073-85) a királyoknak ez az „apostolinak” tartott joga az egész keresztény Európában megszűnt. A pápának a német császárral folytatott „invesztitúraharca” nemcsak a császár egyházfői hatalmának bukását eredményezte, de azt is, hogy a királyeszme — Rómában is, a bíboro- si székhelyeken is — alaposan alászállt. Megmaradt ugyan a „Dei gra395

Haraszti Endre

„NOVA CLARA VALLIS”

A 800 évvel ezelőtt alapított zirci apátság emlékezete

tia” (Isten kegyelméből való) uralkodói jelzés, de a királyok már nem számítottak „vicarius Christinek”, azaz Krisztus helytartójának. Most már lehetővé vált, hogy a bíborosok ellenszegüljenek a királynak, és egyes esetekben - a pápa nevében - ki is átkozzák őket. E tény magyarázza tehát azt is, hogy Lukács érsek szembeszállt a királlyal, megtagadta annak megkoronázását. Lukács érsek esetében, persze, a dolog még azzal is komplikálódott, hogy a makacs magyar egyházfő még a pápával is szembeszállt, aki a kalocsai érseket jelölte ki király- koronázásra.

A kalocsai érsek nemcsak kisebb egyházi hatalmat jelentett az esztergomi érsekkel szemben; ceremoniális eszközeit is szerényebbé tette a megváltozott korszellem. VII. Gergely pápa óta a királyt avatásakor már nem „krizmával” (szentelt balzsam és olaj keverékével), hanem csupán szentelt olajjal kenték fel, jelezve, hogy hatalma csupán világi jellegű. III. Bélának tehát számolnia kellett azzal, hogy hatalma korántsem lesz hasonló eszményképe, Szent László hatalmához.