A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-08-01 / 8. szám

382

tak, vidéken, falvakban. Amellett azonban, hogy az ember dolgozik, valahol laknia is kell. Es itt kezdődnek (folytatódnak) a bajok. A felkínált állások közül csak kevés kínál egyúttal megfelelő szolgálati férőhelyet. Ahol esetleg már szolgálati lakást is adnak (alacsony lakbérű lakások), ott biztosak lehetünk, hogy vagy a munka nagyon rossz, vagy pedig egy világtól elzárt kis település szándékozik „elnyelni” a pályakezdőt. így már kezdetben számos kompromisszumra kényszerül a fiatal diplomás. Leegyszerűsítve a dolgot, a kínálkozó alternatívák a következők: viszonylag megfelelő állás — rossz munkakörülmények, vagy pedig rossz, perspektíva nélküli munkahely, de emellett megfelelő lakáskörülmények között lehet élni. A szükség igen gyakran az utóbbi választására kényszerít. Különösen így van ez, ha a fiatalok már házasok, még inkább, ha már gyermekük is van.

A pályakezdés első hat éve anyagi gondok jegyében telik el. Hol vannak már az egyetemi, főiskolai tervek, álmok! Az első évek után keserű csalódás és a korábbi elképzelések teljes feladása következik, szakmai téren megrekedés, lelkileg fásultság.

Egy pályakezdő humán diplomás fizetése városban 2400—250o forint, vidéken 100-200 forinttal több. A műszaki diplomások 2700 Ft körül kezdenek. (Összehasonlításul: városban egyszobás albérletért 1000 forintot kérnek.)

Az albérletben vagy a szolgálati férőhelyeken nyomorgók is előbb^utóbb szabadulni szeretnének a lehetetlen körülményektől, saját házat, saját lakást szeretnének. De hogyan? Egy családi házat felépíteni legalább félmillió forintba kerül, úgy, hogy a falak felhúzása és a többi lehetséges munka saját erőből vagy rokonok, barátok ingyenes segítségével történik. Csakhogy hogyan lehet havi 2500 Ft- ból esetleg 800—1000 Ft havi albérleti díj mellett ennyi pénzt megtakarítani? Ez csaknem lehetetlen.

Másik megoldás, ha a fiatal diplomásoknak sikerül a szülőknél lakniuk. így is nagyon soká tart, míg a szükséges pénzt sikerül előteremteni. De köztudott, hogy a szülők és a fiatalok együttélése számos konfliktus forrása.

Világviszonylatban is Magyarországon nagyon nagy a válások aránya. Minden harmadik házasság néhány év után kudarccal végződik. Hogy ez így van, ahhoz nagyban hozzájárulnak a fentebb említett lakásgondok, melyek minden más egyebet, a házastársak egymással való törődését, egymás megértését stb. másod-, harmadrendűvé degradálnak. Mikorra az az áhított ház felépül, vagy az új lakást, melyre 6—8 évet kellett várni, a fiatal házasok megkapják, olyannyira elhide- gülnek egymástól, megromlik a viszony közöttük, hogy ez hamarosan