A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
40 kezdetű bullájában jóváhagyott. A magyar törvényhozás a püspökség megalapítását a XXXV/1913 sz. törvényével vette tudomásul. A pápai bulla alapján az egyházmegyéhez 162 parochia tartozik 261 000 hivővei, 6 római katolikus egyházmegye területén. A püspöki székhely Hajdúdo- rog. (Jelenleg Nyíregyházán van a központ.) Az új egyházmegye liturgikus nyelveként azonban nem a magyart, hanem a bizánci görögöt jelölték meg. A hívek mindennek ellenére ragaszkodtak a magyar nyelvhez. Hosszú évek múlva — részben a szokásjog alapján, részben a II. vatikáni zsinat de facto elismerése miatt - hivatalosan is magyar lett az egyházmegye nyelve. A trianoni békeszerződés után 1920-ban az eperjesi és munkácsi görög katolikus egyházmegyéknek csak kis része maradt magyar területen. Belőlük 1923-ban apostoli exarchátust szerveztek Miskolc székhellyel. Ehhez kb. 25 egyházközség és azok fíliái tartoznak, 35 templommal és kápolnával. A kb. 35 000 magyar nyelvű görög katolikus hívőt kb. 30 lelkész gondozza. 1960 óta az exarchátus a hajdúdorogi püspök fennhatósága alatt áll. 1980-ból származó statisztikai adatok szerint a hajdúdorogi egyházmegyéhez kb. 150 plébánia tartozik, amelyben 146 pap kereken 300000 hívőt gondoz. A zsinat megújító hatása A II. vatikáni zsinat határozatai a hajdúdorogi egyházmegye életére jelentős hatást gyakoroltak. Ezt Timkó Imre megyéspüspök a következőkben foglalta össze: a zsinati határozatok „az egység új és valódi szemléletével és az abból folyó gyakorlattal biztosítani kívánják a keleti szertartású egyesültek tényleges fennmaradását, kiküszöbölik a beolvadás és megsemmisülés folyamatának okait, és lehetővé teszik, hogy a katolikus egyház közösségén belül a keleti szertartású kereszténység tudatos örököse és továbbfejlesztője legyen olyan értékeknek, melyek az egyesüléskor is birtokában voltak.” (Keleti kereszténység, keleti egyházak. Budapest, 1971.) Ezt a célt különösen a , ^Katolikus keleti egyházakról” szóló dekrétum egyik rendelkezése szolgálja: „Kelet és Nyugat egyházainak joguk is, kötelességük is, hogy saját külön fegyelmi rendjük szerint kormányozzák magukat, hiszen ezeket tiszteletre méltó ősiségük ajánlja, jobban megfelelnek a hívek szokásainak, és alkalmasabbnak látszanak a lelkek szolgálatára.” (5. pont.) Továbbá (a 6. pontban): A keleti katolikus egyházak „törvényes liturgiájukat és fegyelmi rendjüket mindenkor megtarthatják, és meg is kell tartaniok. . .Ha pedig attól helytelenü eltértek volna a korviszonyok vagy személyi körülmények miatt, igyekezzenek visszatérni őseik hagyományaihoz.” Ezek a rendelkezések megszabadították a magyar görög katolikus lelkészeket attól a lélektani nyomástól, hogy latin környezetükben egyenjogúságukat a latin szertartású papság szokásainak és külső formáinak átvételével biztosítsák. A hajdúdorogi egyházmegye papsága, felbátorítva a zsinati határozatoktól, egyre erősebben tér vissza ruházatában, szokásaiban is az ortodox egyházban gyakorolt formákhoz. (Folytatjuk)
