A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-08-01 / 8. szám

375

Es Jézushoz jöttek, és kezdték kérlelni, hogy menjen el határaikból.

Ha ezt a megfogalmazást összehasonlítjuk azzal, amelyet Márknál vagy Lukácsnál olvasunk — elhagyva abból azt, ami a geraszai ördögűzéshez tartozik akkor láthatjuk, mi többletet adtak hozzá a két evangélium végső megszerkesztői.

Most próbáljunk meg elmélkedni erről a különös szövegről — úgy mint evangéliumról, szent szövegről.

(0) Jézusról egy-két furcsa dolgot is tudni vél a fáma. Különös dolgok ezek, annyira különösek,

hogy bizony el sem kell hinnünk a csattanójukat.

Az evangélium kertjében miért ne nyílhatna néhány virága a folklórnak is?

Tanulságuk addig terjed, mint a megbízhatóságuk:

fonákságok, gúnyoros élcelődés,

meg nem valósult, elképesztő lehetőségek.

Az elmélkedés itt nem jár fényözönben —

csupán valami isteni gondolatszikra óvatos találgatása.

(1) A viharos tenger lecsendesítése után

Jézus - mondjuk - átkel a Genezáreti-tengeren, és a szemben fekvő Gadarába ér — nevezhetnénk költött névvel Gergesztánnak is, vagy pedig a gergezénusok vagy gergüszténusok földjének —;

elhagyja tehát Galilea földjét, megy és felkeresi a pogányokat.

Lefitymáló zsidó felfogás szerint a pogányok démonoktól megszállott vademeberek, vasláncokkal megkötözött rabszolgák, tisztátalan sírokban tanyázó halottak.

Jézus találkozik egy-két képviselőjükkel.

A démonok felismerik Isten fiát, hamarabb és élesebben, mint az emberek; kiabálva tiltakoznak érkezése ellen:

„Mi közünk egymáshoz?

Azért jöttél, hogy idő előtt gyötörj?”

(2) A démonok elismerik, hogy nincs menekvésük,

Jézus szavára ki kell menniök a pogányokból;