A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-01 / 8. szám
370 De a nyolcéves Tündi mindennap, heteken át, teljes rózsafűzért mondott velük. Egy harmadikoskori eset: A magányos, rákos Mariann néni háza utunkba esik iskolába menet. Minden reggel bemegyünk segíteni: kiszedjük a hamut, gyújtást vágok stb. Tündim készségesen, tele részvéttel segít. Pedig hosszú volt az a tél és kemény. Sokszor mondtam: maradj még félórát az ágyban, majd utánam jössz. De ezt hiába mondtam az én engedelmes kislányomnak. Legkedvesebb kislánykori könyvei közé tartozott a Winetou. Egyik kis tanítványommal hiába küszködtem: nem ment az olvasás. Igaz, amikor adatokat írtam be: ,,Hol dolgozik édesapád?” „Iszik a kocsmában”, volt a felelet. „Anyu, add oda Józsinak a Winetout. Talán az segít.” Józsi most is őrzi a könyvet, pedig az áldozat akkori nagyságát most sem sejti. Csehszlovákiában táboroz három hétig; apja munkahelye szervezi az utat. Levelei a család- és az otthonszeretet édes gyöngyszemei. ,,Mindig rátok gondolok. Nem sír-e anyuka, nagyika és apuka? Pétiké, az én drága testvérkém hogy van? Legyetek szívesek írni, és velem elfeledtetni, hogy nincsenek velem jó szüleim. Ki pótolja majd a sze- retetet? Kérem a jó Istent, segítsen meg titeket és engem is. Naponta kétszer rózsafűzért mondok el értetek. Ti is imádkozzatok értem.” 9 éves ekkor. A 10. anyák napjára Mécs László versét, A királyfi három bánatát mondta el. Hibátlanul. És én most elmondhatom:„Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna, s ezer hálamalom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem így is kevés volna” — Tündiért, Istenem! A következő négy év: az általános iskola felső tagozata. A „Kiváló tanuló” érmet szerezte meg, és sok-sok sport érmet. Ez különben nem könnyű idő a gyerekek életében. A nagy makrancosságok és a sok moziba járás ideje. Neki többet mondott a képnél, hogy ráragyogott a lelke a szavak szépségére. Hálás volt az irodalmat szerető osztályfőnökének. A kötelezőn kívül önként is tanult meg verseket. Ö- rült nekik, ízlelgette őket. „Selymit a barka már kitakarta” — mondogatta Áprilyval. Szép tartalmú könyveket szereztünk neki. Elvezettel sportolt. Üszott, mint a hal, a fény pásztázta vízben. Korcsolyázott. A nyár meg a tél szépsége sok-sok örömet szerzett. Kis barátnője rendszeres templomba járó lett mellette. Ani nemszeretem tantárgyait, a matematikát és a testnevelést „jó”-vá tették. Mondta is Tündi: „Hidd el, anyum, azért megy nekem ez a két tárgy olyan könnyen, mert Ani miatt minden gyakorlatot és feladatot háromszor csinálunk. Ez tiszta haszon..” Zongorázni tanult, hogy nekem örömet szerezzen. „Koszi Beethovennak és neked, anyu, a szonatinákért.”
