A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-08-01 / 8. szám

365 Szent Gellért legendája hűen tükrözi vissza a kor hangulatát. Itt történik említés a kolostorok belső életéről is. Mikor térítési mun­káját befejezte, István a szervező munkára a pápa engedélyét és áldá­sát is kérte. A legendában hallunk Asztrik (Aserik) apátról, aki koronát szerez Istvánnak. A pápa szívesen adja álomlátása után a koronát Ist­vánnak. Ezzel azután a hűbériség korában István bebizonyította ma­gas diplomáciai érzékét, ami nekünk 900 év távlatából sem közöm­bös. Nem tette az országát és népét hűbéres tartománnyá, hanem kirá­lyi hatalmának elismerését a Szentszéktől kérte. II. Szilveszter pápa a koronát átnyújtva azt mondta: „Én csak apostoli vagyok, de a ti fejedelmetek valóságos apostol! ” 1001. augusztus 15-én koronázták meg Istvánt (egyes történet­írók szerint karácsonykor) szülővárosában, Esztergomban. Tettével népét a nyugati keresztény kultúrközösség tagjává tette. Mivel a ki­rályt hatalmába a koronázás iktatta be, vele minden hatalom a koro­nára szállott. így alakult ki a Szent Korona tana, mely évszázadokra megalapozta a magyar törvényeket, a magyar igazságszolgáltatást. Ist­ván a királyi hatalom ellen lázadókat könnyűszerrel leverte, és az egész államra rányomta a kereszténység letörölhetetlen bélyegét. Közben egy fehér liliom növekedett a családi körben: Imre. Egy pannonhalmi bencés, Szt. Mór, későbbi pécsi püspök, még életé­ben szentként tisztelte. A királyi szék várományosa volt ő, míg Isten saját kertjébe át nem ültette (1031) Imre királyfit, példaképét a ma­gyar ifjúságnak. A gyász nagyon megtörte István királyt. Vállai meggörnyedtek, s lelkét mélységes fájdalom borította el. Kinek fejére kerül halála után a Szent Korona? Hosszú töprengés után 1038. augusztus 15-én a be­teg király az esztergomi várkápolnában ráhelyezi a koronát és a jelvé­nyeket egy bíbor párnára, imára kulcsolt kezekkel felajánlja azokat országával és népével együtt a Magyarok Nagyasszonyának. Augusztusban odahaza Esztergomban ünnepélyesen zúgnak a bazilika harangjai, és mély zúgásuk felébreszti több mint 900 éves ál­mából a nagy királyt. Kihűlt porai megelevenednek, kőkoporsójából kilép, hogy széttekintsen. Szemlét tart népe fölött, és számon kéri minden késői magyartól sáfárkodását. Számon kéri vallásosságát, ha­zafiasságát, mindenki előadhatja majd saját egyéni óhaját. Törvénylá­tó napot tart a szent király. Vajon Te, magyar testvér, miről tudsz számot adni? Mennyit tettél Szent István népéért, mennyit nemzetedért? Támogattad-e a magyar jövő nemes zálogát, az ifjúságot?

Next

/
Thumbnails
Contents