A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-08-01 / 8. szám

347

Lázas építkezés a Bakonyban oooooooooooooooooooooooooo

Aki éppen nyolc évszázad- MÚLT ÉS JELEN

dal ezelőtt, azaz 1182-ben, III. Árpádházi Béla királyunk uralkodá- oooooooooooooooooooooooooo sa első évtizedének legvégén a Bakony északi részén, az úgynevezett Magas-Bakonyban járt, az ugyancsak elámulhatott a messze környéken is hallható zaj miatt, megdöbbenhetett azon a lázas sürgés-forgáson a vad erdőség kellős közepén. Építőkövekkel tengelytörésig megrakott szekerek csikorogtak azokon az öreg, bozóttal már-már eltakart utakon, melyeket századokkal azelőtt még a rómaiak építettek. Favágók dolgoztak az egész környéken; egymás után dőltek ki a hatalmas szálfák. Talán a legérdekesebb az lehetett, hogy fekete kámzsás, skapulárés, de fehér reverendás szerzetesek jártak-keltek a munkások között, ők adták harsány hangon az utasításokat, de egyikük-másikuk a fizikai munkából is alaposan kivette a részét.

A lázas munka e körforgalmának kellős közepén már áll a kőépület befejezett része. Itt kőfaragók dolgoznak, vésik, majd csiszolHaraszti Endre

„NOVA CLARA VALLIS”

A 800 évvel ezelőtt alapított zirci apátság emlékezete

ják a kapubejárat sarokköveit, az oszlopokat, az ablakmélyedéseket, a lépcsőket. Van közöttük, aki létrán áll, s az oszloppillért faragja, mások a félkörívekkel bajlódnak. Az a magyar ember, aki odavetődik — meg sem érti az elhangzó utasításokat, hiszen francia szavak röpködnek a levegőben. A ciszterciek építik monostorukat. Fokozatosan mint kőcsoda emelkedik az őserdő tisztásán a zirci apátság remekbeszabott épülete.

Az építkezést sűrűn látogatja a király megbízottja. Ö már tudja, hogy az új monostornak Nova Claravallis a neve, s mintegy megújhodása ama Clara Vallis nevű cisztercita apátságnak, mely messzi francia földön épült a Ville-sous-la-Ferté község mellett, az Aube département- ban, az Aube folyócska partján. Clara Vallis: latin kifejezés; a francia megfelelője „Clairvaux”, s magyarul ez annyit jelent, mint a „Fényesség Völgye”.

Bizony Szent István királyunk idejében még áthatolhatatlan erdőség volt ezen a helyen, s a régi római utak is eltűntek a bokrok alatt,