A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
331 a bűneitől előbb már megszabadított bénán (Mk 2,11), a kánaáni asszony lányán (Mt 15,28—29), a meggömyedt asszonyon (Lk 13,11 — 12,16), különféle betegségekben sínylődő sok más betegen (Mk 1,34). A geraszai eset talán nem is egészen azok közé tartozik, ahol a korfelfogás „megszállottra” és „ördögűzésre” gondolt, mi viszont a mai tudásunkkal inkább gyógyulásról beszélnénk, szkizofrénia, vagy epilepszia, vagy egyéb baj gyógyulásáról, mint pl. a zsinagógában zavart keltő embernél, (Mk 1,23-26), a szír-föníciai asszony lányánál (Mk 7,29), az epilepsziás gyermeknél (Mk 9,25). A geraszai ember megbomlott életének okaként Jézus talán tényleg Sátánt pillantotta meg, Isten és az ember legádázabb ellenfelét, akivel neki kell megvívnia a harcot, hogy az embert megszabadítsa a rabszolgaságból, és visszaszerezze Isten királyságának. Jézus a pogány embernek üdvösséget visz: ráparancsol a démonra, aki fogva tartja, hogy költözzék ki az emberből. Es a gonosz lélek engedelmeskedik. Geraszában a Krisztus és a démon közötti harc Krisztus azonnali, teljes győzelmével végződik. (3) A démontól megszabadított geraszai ember szeretne Jézus mellé szegődni tanítványaként; Jézus azonban elhárítja ajánlkozását (talán mert pogányt egyelőre nem akar tanítványnak), inkább visszaküldi őt otthonába, hogy övéinek hirdesse szabadulását; működése elején gyakran teszi ezt, még nem kívánja a „messiási titok” megtartását. Az ember engedelmesen elmegy, és hirdetni kezdi Dekapoliszban, mit tett vele Jézus; az emberek pedig csodálkozva hallgatják, lelkűk megnyílik az evangéliumnak. (Folytatjuk.)
