A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
322 kát a pontokat, amelyekben megegyezésre jutottak. További öt éven át tanulmányozták az egyházi tekintéllyel és a pápa főségével kapcsolatos kérdéseket. A kölcsönös megértés felé sokat haladtak, de teljes megegyezésre nem jutottak. Erről szól a „Tekintély az Egyházban” című jelentés. Tizenegy évi munka után az Anglikán-Római Katolikus Nemzetközi Bizottság munkája befejeződött. Végleges jelentésüket megtették megbízóiknak. A következő lépés megtétele már Rómára és Canterburyre tartozik. A végleges jelentést március 29-én tették közzé Henry McAdoo dublini anglikán érsek és Alan Clark kelet-angliai katolikus püspök, az Anglikán-Római Katolikus Nemzetközi Bizottság elnökei. A Vatikán első reakcióját Josef Ratzin- ger bíborosnak, a Hittani Kongregáció prefektusának Alan Clark püspökhöz írt levele tartalmazza. RATZINGER BÍBOROS LEVELE Tizenkét esztendei együttes munka után a két közösség (communi®) által kinevezett püspökökből és hittudósokból álló Anglikán—Római Katolikus Nemzetközi Bizottság (ARCIC) elküldte illetékes hatóságaihoz azt a végleges jelentést, amely bemutatja hittudományi kutatásaik és állhatatos imádságaik által elért eredményeiket az Eucharisztia-tan, az egyházi szolgálat és a papszentelés, valamint az egyházi tekintély fontos kérdéseiben. A Szentatya kérésére a Hittani Kongregáció tanulmányozta az ARCIC végleges jelentését, és azt fontos ökumenikus eseménynek hiszi, amely jelentős lépést jelent az Anglikán Közösség (communio) és a Katolikus Egyház kölcsönös kiengesztelődése irányában. Az őszinteségnek ugyanabban a szellemében, amely az ARCIC munkáját jellemzi, és attól a vágytól vezetve, hogy a valódi párbeszédnél annyira nélkülözhetetlen világosságot elősegítsük, a Kongregációnak ki kell fejeznie nézetét, hogy még nem lehet azt állítani, hogy valóban lényegi megegyezésre jutottak a bizottság által tanulmányozott kérdések összességében. Valóban, amint a jelentés maga is rámutat, van több pont, amelyet a Katolikus Egyház dogmának (hittételnek) tart, és amelyet anglikán testvéreink hittételnek elfogadni nem tudnak, vagy csak részben tudnak. Azonkívül az ARCIC-jelentésben egyes megfogalmazások továbbra is különbözőképpen értelmezhetők, míg mások nem látszanak a katolikus tannal könnyen összeegyeztethetőknek. Végül, míg elismerjük, hogy a közös bizottság joggal korlátozta munkáját a lényeges kérdésekre, amelyek a múltban két közösségünk közt a komoly kü
