A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-07-01 / 7. szám

307

könyv kiadása mellett döntöttem, mert a probléma világos megragadását meggyőzőnek találtam. Úgy hittem, hogy az újszerű, konkrét állítás nem mulasztja pozitív hatását megtenni az olvasóközönségre. A szerzővel megegyeztem a címben: Mysterium mortis. Az ember a végső döntésben. De ezzel az út még nem szabadult fel. Még egy év veszett el a rendi és az egyházmegyei cenzúrával való tárgyalások miatt. Végre 1961. október 19-én megadták az „imprimaturt”. A kézirat rögtön utána nyomdába került. Boros László első könyve 1962 tavaszán megjelenhetett. A siker azonnal jelentkezett. Egyik kiadás a másikat érte. A külföldi kiadók versengtek a kiadási jog megszerzéséért. A sajtó szenzációról beszélt. Boros áttört egy tabut, a tanácstalanul kínos hallgatás modem, kereszténytelen tabuját. Pedig a szembenézés a halállal, amely az élet múlandóságának a tényét még inkább kiemeli, megkerülhetetlenné vált az események fejlődése és a lét általános veszélyeztetettsége miatt. A haldoklás és a halál értelmét, a fölkészülést, a fölkészítést és a segítést érintő kérdések, a halált követő lehetséges tapasztalatok ettől kezdve megbeszélések tárgya, irodalmi, művészeti és főként kutatási téma lettek.

Pontosan húsz évvel az akkor még merésznek számító kézirat nyomdába küldése után Boros László 1981. december 8-án meghalt. Ha tétele egzisztenciális bizonyítékra szorulna, élete, szenvedése és reménnyel teli ráhagyatkozása meghozná. Ez a fáradhatatlan gondolkodó és segítő élte és megtette mindazt, amit tanított. Egészen az ígéretekkel teljes eseményként várt, aztán mégis meglepetésszerűen belépő halálig.

Boros László fő művei a Walter Kiadóvállalatnál jelentek meg, egyes jelentős és sok sikert ért művei a Matthias-Grünewald és a Herder cégnél. Minden tervezést, megfontolást és nehézséget mindig nyíltan tárgyaltunk meg egymással. Az egymás iránti bizalom szerző és kiadó közötti barátsággá fejlődött. Ebből a szemszögből adok rövid visszatekintést.

Boros Lászlót az idő sodrása hajtotta, űzte, és ő maga is hozzájárult a gondolkodás és tapasztalás folyamatának sodró erejéhez. Teil- hard-ral együtt meg volt győződve arról, „hogy a dolgok egyetemes mozgásában valami valósul, valami kétségtelenül mennyei, előbb azonban valami ideigvaló. Ezért itt a földön semmi az ember erőfeszítéséből el nem vész.” (Jegyzet az 1929-es Útinaplóból.) így értette Boros az akkor induló, sok reményre jogosító zsinatot is.

A jezsuiták Zürichben kiadott Világnézeti Tájékoztatója, amely 1947 óta Orientierung címen ismeretes, a fiatal pap és jól képzett teológus számára a kapcsolatok széles hálózatát nyitotta meg, és nagy