A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
30 KI HINNÉ, HOGY... Orbán Miklós ...a geológia tudománya igazolja a két bibliai város, Szodoma és Gomorra pusztulását? Kisgyermekünknek sorjában elmondjuk a bibliai történeteket. Most meghallgatja és minden nehézség nélkül el is fogadja, hogy valóban úgy történt, ahogyan elbeszéltük. De később kisgyermekünk is szembekerül akár egy propagandairat, akár valaki felnőtt kijelentése, akár saját értelmi fejlődésének hatása alatt avval a kérdéssel, hogy igaz-e mindaz, amit a bibliai történetek elbeszélése alatt hallott. Ha igaz, miként igaz? Mert hiszen ezeknek az elbeszéléseknek sok elemét nem tudja összeegyeztetni avval a vüágképpel, amelyet fizikai, kémiai, biológiai, szóval természettudományos ismeretei alapján épít ki magában. Nekünk magunknak kell időben rámutatnunk arra, hogy a bibliai történetekben mi a lényeg, és mi alkotja ennek a lényegnek az akkori ember felfogása, vüágképe által megszabott köntösét. A jelen esetben arra a kérdésre szeretnénk válaszolni, hogy mit mond a tudomány Szodoma és Gomorra pusztulásáról. Ma már biztosan tudjuk, hogy a bibliai történetek színhelyét a mai Palesztinában hol kell keresnünk. Azonban hiába keresnénk a földrengések vagy tűzhányókitörések által elpusztított városok romjait. A Vezúv lábánál feltárták Pompei és Herculanum romjait, de eddig még nem akadtak Szodoma és Gomorra nyomára. Amikor Palesztina megnyílt a régészek előtt, a múlt század közepén egy amerikai expedíció a Holt-tenger titkának megfejtését tűzte ki céljául. Ez a 75 km hosszú és 17 km széles tó, amelyet a Jordán vize táplál, különleges geológiai képződmény. Nem véletlenül nevezték el Holt-tengernek, mert, aki a partján megáll, valóban a halál birodalmában érzi magát. A táj kietlen pusztaság, az életnek sehol semmi nyoma, a tó mozdulatlan tükre fölött nem keringenek sirályok, partján nincs nádas, ahol a gázlómadarak költhetnének, vizében nincs hal, növényzet, mintha valami idegen, életet még nem ismerő égitestről került volna földünkre. Közel ötször annyi sót tartalmaz, mint a tengerek vize, így a fürdő ember mozgás nélkül is mindig a víz felszínén lebeg. A monda szerint erre már Titusz is felfigyelt. Amikor ugyanis Jeruzsálem ostroma után egy csoport rabszolgát vízbefojtásra ítélt, a szerencsétleneket összekötözték, és a Holt-tengerbe taszították. Nem merültek el, kegyelmet is kaptak. Josephus Flavius, a zsidóság történetírója is, aki életének utolsó éveit Rómában töltötte, megemlíti ezt a tavat, és Aszfalt-tónak nevezi. A görögök úgy ismerték a Holt-tengert, mint amelynek a vizéből mérges gőzök szállnak fel; az arabok is
