A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
283 A szentmise — az utolsó vacsorához hasonlóan — Isten tiszteletére egybegyűlt emberek közössége; mindenki nyitott lélekkel tudatában van a többi keresztény jelenlétének, keresi a velük való egységet, akár ismeri őket, akár nem. Korunkban lassan kihal az a gondolat, hogy az Eucharisztia csupán magándevóció; helyébe egyes katolikusoknál még csak gyenge tudata lép annak, hogy a mise valóságos közösséget hivatott létrehozni. Pedig az őskeresztényeknél a közösség megtapasztalása egzisztenciájuk szíve-lelke volt. Gondoljunk csak a Római levél (16,16) vagy az első Péter-levél (5,14) utolsó szakaszára: „Köszöntsétek egymást szent csókkal, a szeretet csókjával!" Ezt a felszólítást vegyük mi is komolyan; találjuk meg és valósítsuk meg egymás köszöntésének olyan kifejezését, amely közvetlenül a szentáldozás előtt az egységet, a közösséget, a megbocsátást jelzi! Fontos szerep jut ebben az eucharisztikus gyülekezet vezetőjének, a miséző papnak. A helyi szokások, a püspökkari előírások szellemében neki kell megjelölnie a békeköszöntés megfelelő módjait, és főleg néhány találó szóval megteremtenie azt a szent és szeretettől áthatott hangulatot, amelyben a külső jel és a belső élmény a lehető legjobban egymáshoz simulnak. Egyes csoportok arra szorulnak, hogy külön figyelmet szenteljünk nevelésüknek. A fegyelmezetlenül indulatos embereket — akik pár perccel a barátságosnak színlelt kézrázogatás után képesek lego- rombítani vagy levegőnek nézni keresztény testvérüket — rá kell vezetni arra, hogy a szimbólumok jelentése igényekkel lép bele életünkbe. A tizenéveseknek felül kell emelkedniük azon, amit egészséges, de még faragatlan ösztöneik nyomán barátságnak, szeretetnek gondolnak, pedig talán nem több, mint egyszerű haverkodás vagy érzelmeskedés. A Szentszék pénzügyei A Vatikán 1981-es költségvetése 25 millió dolláros veszteségre számított. A várt deficitet kiegyenlítette a katolikus világból beérkező, az előirányzottnál nagyobb összegű hozzájárulás. Az 1982-es évben az előrelátható deficit 30 millió dollár. Ha ez tényleg bekövetkezik, részben vagy egészben, akkor esetleg a tőkékhez kell nyúlni. A Szentszék kiadásainak több mint 60%-át az ötezres létszámot meghaladó alkalmazottak és nyugdíjasok fizetése teszi ki; a veszteséges költségvetés fő magyarázata pedig az olasz gazdasági életet jellemző nagy infláció (1981- ben 20% fölött volt). 15 tagból álló biborosi bizottság foglalkozik azzal, hogy a Szentszék pénzügyi mérlegét megtervezze és lehetőleg egyenesbe hozza; keresi a módozatait annak is, hogy nyilvánossá tegye a pénzügyi szervezetet és költségvetést, amelyet a múltban szigorú titoktartás fedett, és ez sok polémiára adott alkalmat.
