A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

275 Később holttestét átvitték a paramaribói székesegyház kriptá­jába, és megindították a boldoggáavatási eljárást. A redemptoristák ebben az évben ünnepük, hogy 250 évvel ezelőtt Liquori Szent Alfonz megalapította szerzetüket. Jubileumuk­ra kaphattak-e édesanyjuktól, az Egyháztól szebb ajándékot, mint Donders atya boldoggá avatását? Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Lévén a lőcsfalvi apátság kiterjedt birtok, melyhez erdők, szán­tók, rétek és mezők, szőlők, gyümölcsösök és majorok tartoztak, az egészet és a részeket nem jószágigazgatók, tiszttartók és intézők vezet­ték, hanem maga a szerzetesrend képezett ki papokat és szerzetestest­véreket erre a célra. így lett a házfőnök egyúttal,,kormányzó úr”, a testvérek pedig erdészispán, szőlészispán, gépészispán, kertészispán, sőt lett lőcsfalvi ispán, padári ispán, gémesfai ispán stb. az egyes ma­jorok szerint... Persze az ispánok mindennapos kapcsolatban voltak az élettel, az eseményekkel; ők hamarabb és többet tudtak a falu éle­téből, mint maga a pásztor, a lőcsfalvi pap. így történt, hogy a lőcsfal­vi ispán úr már rég rágta a fülét a papnak, hogy „va- A KEGYELEM lamit tenni kék” — mint ő mondta —, mert Dévaj Mihály, a számadó juhász, szüntelen arról beszél jár- CSATORNÁI tában-keltében, hogy valami baj lehet ott fenn az egekben és idelenn az anyaszentegyházban is, mert ő már nem hiszi, hogy odafentről kormányozzák a világot meg az em­beriséget. ,,Mert teszem azt” — mondogatta — , ,,ha a gondviselő Is­ten meg a Szentlélek vezetné a világot, meg az anyaszent egyházat, a lőcsfalvi pap is okosabbakat prégyikálna, meg a papok is szent ebbek volnának, no meg a katolikus emberek, asszonyok is, akik szüntelen a papok körül sürgölődnek, oszt eszik az ostyát meg gyónkodnak szün­telen, jobb és becsületesebb emberek meg asszonyok lennének, nem olyan farizeus bűnösök vagy tán akasztanivalók is, mint ezen a vidé­ken a katolikusok...” Ilyen hangnemben nevelte a népet Dévaj számadó uram, s ez a lőcsfalvi papnak nem kis fejfájást okozott... Mert az ispánok csak to­vább hozták a híreket, hol, mikor, kinek mit is mondott Dévaj Mihály számadó. Hát így garázdálkodott a lőcsfalvi pap nyájában. Ebből a helyzetből született aztán a lőcsfalvi pap híres pünkös­di ünnepi beszéde az „eldugult kegy eleme satornákról”. De talán lássuk a beszéd érdemi részét, ahogyan elhangzott. * * *

Next

/
Thumbnails
Contents