A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

254

oooooooooooooooooooooooooo Képzeljünk el fiatal szemináriumi tanárt Dél-Amerika vala- MÚLT ÉS JELEN melyik államában, akit elöljárói

rövidesen Varsóba küldenek. Fel- 000CX300000000CXD00000000000 adata az lesz, hogy az ott működő követségek katolikus tagjainak, üzletembereknek, értelmiségieknek és munkatársaiknak lelkésze legyen. Lengyelül szinte semmit sem tud. Soha nem élt még hideg éghajlat alatt. Figyelmét saját szakterülete foglalta le, nem érezte szükségét, hogy a rádió napi hírein túl pontosan tájékozódjék a külpolitikai ügyek alakulásáról; beérte az újságokba vetett gyors pillantással, és talán hét közben olykor-olykor a televízió hírmagyarázói műsorainak is időt szentelt. A feszült lengyel helyzetről csak nagyjából van fogalma. Csak pár óra ideje van rá, hogy elöljárója a legszükségesebbről tájékoztassa. Elődjének bizonyos bonyodalmak miatt el kellett hagynia állomáshelyét. Intés ez az újonnan kinevezett lelkésznek, hogy rendkívül óvatosnak és körültekintőnek kell lennie mindennemű érintkezésben. Ilyen előkészítés után vág neki az útnak.

Philip Hurley

CLAUDE LA COLOMBLERE (1641-1682)

Valami hasonló jelenet játszódhatott le Párizsban 1676 szeptemberében, miután La Colombiére Kolozs atya, 36 éves jezsuita, elhagyta Burgundiában a kis Paray-le-Monial várost, hogy Londonban, a hercegi St. James-udvarban megkezdje feladatát. A yorki hercegnő káplánja lesz, akinek félje, James (Jakab) fogja valószínűleg örökölni a trónt. A St. James-palota megközelítőleg ötven személynek adott lakóhelyet. Park választotta el a Whitehalltól, II. Károly király palotájától. Mindkét épületre őrök vigyáztak.

A lakásviszonyok akkoriban roppant egyszerűek voltak még királyok számára is, főképpen télidőben. La Colombiére atya mégis állhatatosan visszautasította, hogy tüzet gyújtsanak a szobájában. Híveinek nagy része franciául beszélt, de elég nagy számú angol járt kibe az udvarban, így hát Kolozs atya nekilátott, hogy a nyelvüket megtanulja. Franciaországban sok barátot és rokont, a lelkivezetettek tisztelő csoportját hagyta maga után; ezek mind remélték, hogy gyakran fog levelet váltani velük. Ennek köszönhetjük a levelek vaskos gyűjteményét. Később ezek igazolták a rendkívüli éleslátásáról és lelkiveze