A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
250 Bálint József SZENT JANOS EVANGÉLIUMA Kulcsfogalmak: 2) Isten ismerete Tekintettel arra, hogy az újszövetségi írásokgörög nyelven íródtak — illetve maradtak ránk —, ugyanakkor gondolkodásmódjukban, stílusukban sokszor a héber nyelv stílusa, fölfogása tükröződik, azért meg kell vizsgálnunk, hogy milyen fogalomnak a kifejezése a görög „ginószkó'' és a neki megfelelő héber „jada". Mindkét szó a magyarban az „ismerni” igének felel meg. Már a magyarban is milyen széles skálája van ennek a fogalomnak! Ismerni annyit jelent, mint bizonyos első ismerettel, első információval rendelkezni bizonyos tárgyról vagy személyről; „megismerni" jelenti az ismeret befejezettségét, tökéletességét, és egyben jelenti a megismerőnek bizonyos személyes vonatkozását a meg ismert tárgyhoz vagy személyhez (pl.: „megismertem őt", jó vagy rossz jellemét, szigorúságát vagy jóságát); „elismerni" valakinek tudását, erényét, hatalmát; „fölismerni", „ráismerni": a már egyszer megismertet bizonyos konkrét, újabb esetben azonosítani előzetes ismeretemmel stb. Istennel kapcsolatban minden kifejezésbeli árnyalatnak értelme van. Ámde nézzük közelebbről a görög és héber fölfogást az ismeretről. A görög a megismerés folyamatát az érzéki látás analógiájára fogja föl. Számára a megismerendő dolog szemlélés tárgya, amit bizonyos távolságról vesz szemügyre. A dolgot önmagában iparkodik megragadni, eltávolítva belőle minden változást, mozgást; azt keresi, ami annak örökkévaló, változatlan lényegéhez tartozik. Ismerő és megismert mintegy szemben állnak egymással, mondhatjuk így is: semmi szubjektív közük nincs egymáshoz. Ezzel szemben a héber számára a megismerés a tárgy megtapasztalását jelenti, a megismerőhöz való szubjektív vonatkozásaiban. Ismerni a betegséget annyi, mint azt megtapasztalni (Iz 53,3). Ismerni Isten büntetését annyi, mint azt megtapasztalni (Ez 25,14). Ismerni feleségét annyi, mint vele a legbensőbb házastársi kapcsolatba lépni (Tér 4,1). A megismerő alanynak és a megismert tárgynak tehát közük van egymáshoz, kölcsönös aktivitásban vannak egymással, és így a megismerő a tárgyat nem annyira önmagában, mint inkább a megismerőhöz való aktivitásában, hatásában ismeri meg. (Lásd Zorell: Lexicon hebraicum et aramaicum VT, illetve Lexicon graecum NT, a „jada", illetve „ginószkó" címszó alatt.)