A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-05-01 / 5. szám

205

SZENTLÉLEK TEMPLOMA, OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO ESZKÖZE, JEGYESE parányiban. A

legszebb templomnak kicsike mása. MÚLT ÉS JELEN

Nem bazilika, csak csepp istenháza.

De Parányi Máriának minden boldog- OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO sága. Atyával, Fiúval, mint a magas égben, itt van a Szentlélek. A boldog kis lélek magánkápolnája, ahol senki sem zavarja, senki ki nem zárja. Tabernákulumában az Isten lakik. Az oltáron virág van. Mély csend van itt. Tisztaság, rend. Nincs itt semmi holmi, ami ne volna szent. Napjában ezerszer be-benéz. Mélyet lélegzeni. Atyja kebeléből az életet szívni, hogy Jézussal megélje, mint kis élettársa. Titokzatos szent hely, kevesen ismerik... ahol a Lélek Istennel találkozik... Megismer ott ő egy egész más világot, fátyol fellebben, a szem látni kezd. A szentély ablakából csodás a kilátás. Nem a földre, nem, nem. Ki a végtelenbe, magasságos égbe, Isten mélységébe. Jó lenne ott lenni mindig és örökre. De a pihenésnek még nincs itt az ideje. Parányi Máriának menni kell kifelé,de valamit itthagy: imádkozó szíve, hite, szeretete virrasztó örökmécs. Azt mindig itt találja szerető Istene.

Eszköze a Léleknek Parányi Mária. /A megszentelőnek kicsiny munkatársa./ Hajlékony, figyelmes, csendben figyel mindig. Mihelyt neszét veszi a lélekjá- rásnak, illatnak, szellőnek, zajtalan lépteknek... Ecce adsum! a parancsra készen

Mester Margit Mária

„PARÁNYI MÁRIA" AZ ÉN ESZMÉNYKÉPEM... (II)

áll. Ellenkezés soha nincsen benne. Boldogan simul a Művész kezébe, akkor is, ha vési, kalapálja, veri; amit csak tesz vele, mindazt szereti. Csak sikerüljön neki a műremek lenni, amit Alkotója öröktől fogva elgondolt róla. Semmi, semmi más, sem jobb, sem sze.bb nem akar ő lenni, csak az örök terv szerint jól sikerülni. Hajszálra az lenni. De Parányi Máriának még más a feladata. Jézus élettársa a Megszentelőnek is kis munkatársa. Segít neki művét bevégezni, Jézus munkájára a koronát rátenni, s az Ő életét mindenfelé vinni, a titokzatos Testben a Krisztust befejezni... Parányi Mária a Lélek hangszere, a nagy Művész kezében silány kis hárfa... De aki hallgatva odaül melléje, hallani fogja örök melódiák visszhangját benne... A mélységes öröm mintha áradna belőle, hiszen kis húrjait maga az örök Ujjongás pengeti... Drót ő, amelyen áram fut végig, világít, melegít, éltet és izzik. Nagyfeszültség van kicsike lelkében. Parányi Mária parányi szívében. Elbírni mindazt, ami őt élteti — úgy érzi — nagyobb szív kellene neki.

Jegyese ő az isteni Léleknek, s általa mindhárom isteni Személynek, s a földre szállott Ige szent emberségének. Mert Parányi Mária kicsike mása az igazi Jegyesnek, a „Galambnak" s „Szeplőtelennek" /Énekek Éneke/, akit az Isten magának eljegyzett... Egészen másképp, mint az Eszményképét - de mégis hasonlóan —, a Lélek őt is beárnyékolta (keresztség). Beleoltotta a Krisztus Testébe,és leikébe az isteni élet csíráját ültette. Parányi Mária az Isten jegyese, s benne az Isten