A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
21 gárok viszonyaiban, mintha ez a biztonság lenne a béke fenntartásának egyedüli vagy legfőbb eszköze. Ebben az összefüggésben nem lehet szemet hunyni olyan tények felett, mint a rendszeres vagy szórványos elnyomás, amelyet gyükosságok, kínzások, emberek eltűnése és száműzetése követ; ennek az elnyomásnak számos áldozata van, köztük püspökök, papok, szerzetesek és a felebarát szolgálatában elkötelezett világi keresztények.” A pápa ezután rámutat arra, hogy szociális téren is számos tény korlátozza az emberek szabadságát: a földmunkások szolgai sorsa, mintegy a gyarmatosítás maradványaként; az iparosodás és a bürokrácia következményeiként az ember igazságos fejlődésének megakadályozása, az anyagi jólét növelésének kizárólagos keresése és a fegyverkezési hajsza. A gazdasági válság következtében is összezsugorodik az emberi személy szabad élettere, amelyre pedig szüksége van a békének a kibontakozáshoz. A szellem síkján is számos manipulációnak van kitéve az emberi szabadság: mass media, pszichológiai ráhatások, írástudatlanság. Végül ott vannak a fizikailag vagy szellemileg akadályozott személyek; az ENSZ 1981-et a csökkentképességűek évének hirdette meg, hogy felhívja a figyelmet ezekre a személyekre, akiknek szintén joguk van emberi személyiségük kibontakoztatására. A pápa békeüzenete ezután a mai világ panorámájának pozitív oldalát világítja meg. Napjainkban nagyon sokan keresik a békét a szabadságban. Embertömegek hisznek ebben az eszményben, elkötelezik magukat, hogy a szabadságot a béke szolgálatába állítsák és megvédjék, és nem kis áldozatokat vállalnak elkötelezettségükben: államfők és politikai vezetők, nemzetközi hivatalnokok és polgári felelősök, magánszemélyek is igyekeznek megvalósítani az ünnepélyesen kihirdetett szabadságjogokat: egyéni, családi, társadalmi-politikai és kulturális szinten, tudva azt, hogy a szabadság osztatlan. A pápa különösen is gondol a fiatalokra, akik hiszik azt, hogy az ember csak akkor lesz igazán szabad, ha másoknak is biztosítja a magának követelt szabadságot. II. János Pál pápa ezután (5. pont) az ember személyes szabadságának mély gyökereit jelöli meg: az emberi személy természetéhez és transzcendens méltóságához alapvetően hozzátartozik a szabadság, hiszen Isten a saját képére teremtette, tehát szabadságra képes alanynak. Az ember szabad, mivel rendelkezik azzal a képességgel, hogy az igazat és a jót keresve meghatározhassa önmagát. Az önmeghatározó képességből folyik a szabad választás és a lelkiismeret szavához alkalmazkodó döntés adottsága. Mindebből következik (6—7. pont), hogy elő kell mozdítani a szabad emberek kibontakozását a szabad társadalomban. A pápa mindenekelőtt az ember egyik legalapvetőbb jogát, a vallásszabadságot
