A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
196 Jézus mennybemenetele ott szerepelt már a kezdeti apostoli igehirdetésben. Nem különítették el, nem önmagában tekintették; Krisztus felmagasztalásának, megdicsőülésének nagy egészében volt egy sajátos mozzanat. Az ősegyház idevonatkozó hite a következő és ezekhez hasonló szavakkal fejeződött ki: felemelkedés, felmagasztalás, mennybemenetel. Az ilyen kifejezések természetesen szoros kapcsolatban állnak azzal az elgondolással, amelyet kétezer évvel ezelőtt az emberek a világmindenségről kialakítottak maguknak. Tulajdonképpen a mi mindennapos beszédmódunk is ehhez a világképhez igazodik, és Krisztus egész misztériumát, a megtestesülést és a megváltást ebben a világképben gondolja el. Az ég, a fejünk fölötti világ az Isten lakóhelye, Isten dicsőségének birodalma, az örök élet hazája. Ebbe a világba tartozik Krisztusnak a földi létét megelőző örök élete; onnan jött le, hosszú útszakasz megtételével, a földre. Amikor pedig földi küldetését bevégezte, akkor megdicsőült emberségével ugyanazon az úton visszatért Atyjához, az isteni örökkévalóságba. Az apostoli igehirdetésben Jézus mennybemenetele a megdicsőülés nagy egészében különálló mozzanat a feltámadástól és az Atya jobbján levő trón elfoglalásától; a mennybemenetel jelentősége abban áll, URUNK hogy a másik két mozzanatnál jobban kifejezi Krisztus kozmikus uralmát. Az Istenember szinte átszeli és MENNYBE- birtokba veszi az egész teremtett világot: a földet, kezdve az alvilágtól fel az atmoszféráig, a csillagok ö- MENETELE vezeteit és az angyalok birodalmát; betölti a minden- séget, és önmagában mint Főben egyesíti. Áthatol az egeken, és belép a fátyol mögé a mennyei szentélybe, hogy ott üljön Isten jobbján a világmindenség királyaként, és közbenjárjon értünk. A mennybemenetelnek tehát a kozmikus megnyilatkozás szempontjából kellett elkülönülnie a sírbói való kijöveteltől. Ezenfelül az elkülönítést megkívánta egy pedagógiai szempont is: az, hogy az apostoli igehirdetés az emberi idő keretébe foglalva mondhasson el egy transzcendens eseményt, továbbá hogy Jézus megjelenéseit időbelileg elhelyezhesse. Valahogy úgy kell elgondolnunk, hogy Urunk már a feltámadás pillanatában belépett a végső és teljes megdicsőülés világába; amikor 40 napon át megjelent apostolainak, onnan tért vissza hozzájuk. Emberi szavakkal próbálunk elmondani valamit, ami tulajdonképpen kifejezhetetlen. Krisztus mennybemenetelének misztériumában két összefüggő, de egymással nem azonos mozzanat van: egyfelől Krisztus mennyei megdicsőülése, amely egybeesett feltámadásával, másfelől végső eltávozása a megjelenések 40 napos időszaka után: ennek voltak tanúi az apostolok az Olajfák hegyén, és ezt ünnepeljük a mennybemenetel liturgikus ünnepével.
