A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-04-01 / 4. szám

162

BékyGellért

JAPÁN NŐVÉREK Akinek nem kellett volna megszületnie

Anyja apáca szeretett volna lenni, de nem sikerült neki; apja szerzetespapnak készült, őt meg a rend nem vette fel. Ezután kötöttek házasságot egymással. Ámde már az első gyerekkel baj volt. A fiatalasszony tüdőbajt kapott. A nem keresztény orvos műtéti vetélést javasolt. Ezt azonban tiltotta a katolikus anya lelkiismerete. Ezért egy katolikus orvoshoz fordult tanácsért. Az is rögtön látta, milyen veszélyes esettel van dolga. Mégis vállalta a felelősséget, és megtett mindent, hogy a gyermek megszülethessék. Az aggódó szülők ígéretet tettek, hogy Istennek szentelik gyermeküket, ha szerencsésen a világra jön.

Lány lett a kisbaba. Utána még öt gyerek következett, négy lány és egy fiú. Az asszony a harmadik szülés után teljesen meggyógyult. Hat gyermeke ma is él, makkegészségesek. Az elsőszülött apácajelölt. Először nem nagyon akart a nővérek közé menni, bármenynyire is hálás volt anyjának, hogy vállalta a születésével járó életveszélyt. Lassan azonban hozzászokott a gondolathoz, és elhatározta, hogy belép. Apja azonban bölcsen azt tanácsolta neki, várjon még egy évet, dolgozzon, s ha egy év múlva még mindig kedve lesz a szerzetesélethez, hát beléphet.

Egyetemista meg dolgozó lányoknak adtam éppen háromnapos lelkigyakorlatot a nővéreknél. Ott találkoztam vele. Már harmadik éve, hogy bent van. Két húga a háromnapos lelkigyakorlatra jött el. Az egyik szintén apáca szeretne lenni. Az apjuk is el akart jönni, de mikor mondták neki, hogy ezt most csak nők végzik, tréfásan szoknyát meg fátyolt emlegetett: ha szoknyába bújna meg fátyolt venne fel, beengednénk? Ügy látszik, tudja, mivel tartozik a jó Istennek felesége egészségéért és hat nagyszerű gyermekéért. . .

Több mint harmincezer gyermek anyja

Nagojai kórházukban mindenki csak Bonitász nővérnek, vagy egyszerűen Bonitásznak hívja. Nélküle el sem lehetne képzelni a Szentlélek Kórházat. Egyébként szülésznő. Eddig több mint harmincezer kisbabát segített a világra, és egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy az édesanya belehalt volna a szülésbe. Pedig sohasem folyamodott a Japánban divatos, erkölcsileg nagyon is kifogásolható kényszermegoldásokhoz. Még császármetszést sem alkalmazott soha nehezebb szüléseknél: puszta kézzel segítette világra a veszélyben forgó csecsemőket.