A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
158 Rögtönbíráskodás, hadbíróság, természetesen a katonai hatalom, sőt a kegyetlenség képeit idézi elénk. Felvetődik Önökben a kérdés: mi helye van a statáriális hatalom kényszerítő erejének egymagát demokratikusnak valló rendszerben? És valóban, mi is ezt kérdeztük, a szabadság eszméjén nevelkedett nemzedék tagjai. Sőt, elmentünk Legfelsőbb Bíróságunk bölcseihez, hogy kérdésünkre választ kapjunk. Azt a választ kaptuk, hogy éppen a statáriumra van szükségünk. A Legfelsőbb Bíróság szavai szerint „lényeges a köztársaság biztonsága és megőrzése szempontjából népünk politikai és társadalmi szabadsága, valamint a reformintézmények érdekében, hogy egyrészt megelőzzük a lázadás és a felkelés és különválás veszélyének megismétlődését, másrészt kellő módon tudjunk válaszolni a világméretű gazdasági pangás, pénzhígulás és válság jelenségeire, melyek jelenleg minden nemzetet fenyegetnek, beleértve a legfejlettebb országokat is." Főbíránk később egy nemzetközi jogászgyülekezet előtt kifejtette: „Ami a statárium célját illeti, Nyugaton úgy ismeretes, mint ellenőrizhetetlenné vált helyzetekre alkalmazott radikális megoldás — zendülés kioltása, anarchia megszüntetése, lázadás leverése. Itt, a Fülöp-szigeteken ez az elsődleges cél megmaradódé kiterjed arra is, hogy felölelje minden olyan baj és állapot kiirtását, amelyek a zendülést, az anarchiát, a lázadást kiváltották." Más szóval, amint jogakadémiánkon tanítványaimnak mondani szoktam. Legfelsőbb Bíróságunk szerint köztársasági elnökünk szerepe az, hogy az eredeti bűn minden nyomát kipusztítsa. A legfrissebb jelentések szerint az eredeti bűn hazámban vígan virul. Közben, egy évvel ezelőtt, a statárium megszűnt. Új alkotmányunk és új kormányunk van. Legfelsőbb Bíróságunk az új kormánynak az „alkotmányos önkényuralom" nevet adta. Jaime L. Sin bíboros, Manila érseke ezt az elnevezést túlságosan nyelvtörőnek találja. Alighanem az a kérdés merül fel Önökben: a statárium hogyan vált be? Erre a kérdésre mindig az a válaszom, hogy a statárium eredményeit a maga elé kitűzött célok szempontjából kell megítélnünk. A statárium két célt tartott szem előtt: 1) a zendülések elfojtását; 2) azoknak a bajoknak a kiirtását, amelyek a zendüléseket kiváltották. Márpedig azok a bajok, amelyek a zendülést kiváltották, az elnök könyve szerint, a politikai oligarchia (kevesek egyeduralma) és a gazdasági oligarchia voltak. A zendüléseket nagyrészben kiirtották; ami azonban a politikai és gazdasági oligarchiát illeti, a cinikus rossz nyelvek szerint sikerült megvalósítanunk a tökéletes átfordulást, és 360 fokos fordulattal visz- szatértünk oda, ahonnan elindultunk.
