A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
151 nek. Az Úr mívelte ezeket: csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.” A húsvéti virrasztásnak viszont a nagyrészét ószövetségi olvasmányok alkotják. A liturgia nyilván azt akarja, hogy az ószövetség nagy eseményeit, „magnalia Dei”, Krisztus feltámadásával összefüggésben vegyük sorra, hiszen mindegyikben ott van egy új, nagyszabású jövő és beteljesedés isteni ígérete. A teremtéselbeszélés Isten művének alapvető nagyságát és jóságát állítja elénk; a rákövetkező könyörgésben így imádkozunk: „segítsd megváltott népedet annak megértésére, hogy az egész világot megteremtened nem volt fönségesebb, mint az idők teljességében áldozatul adnod Krisztust, a mi húsvéti bárányunkat.” Valamennyi ószövetségi olvasmány közül legfontosabb a Vöröstengeren való átkelés: „Istenünk, régi csodatetteid ma is tündöklő fényben ragyognak előttünk, mert amit hatalmas kézzel egyetlen nép javára cselekedtél, hogy megszabadítsd a fáraó üldözésétől, ugyanezt teszed az újjászületés vize által a nemzetek üdvösségére.” Még egy olvasmányt nézzünk, a legutolsót, amelyben Ezekiel próféta által Isten megígéri, hogy tiszta vizet hint választottjaira, és új szívet teremt beléjük. „Istenünk, fogyhatatlan erő és meg nem szűnő világosság, tekints kegyesen az egész Egyház szent közösségére, és örök végzéseid szerint üdvösségünk művét vezesd ellenállhatatlanul megvalósulásra; hadd lássa és tapasztalja meg az egész világ, hogy az, ami megvetett volt, magasra kerül, az elavult megújul és egészen tökéletessé épül Krisztusban, aki mindennek kezdete.” Bálint József SZENT JÁNOS EVANGÉLIUMA Bevezetés Szent János evangéliumának nemcsak sajátos, a másik három evangéliumtól eltérő stílusa, hanem sajátos elgondolása és sajátos fogalmai is vannak, amelyeket nemcsak Szent János elmélyedésre, misztikára hajlamos egyénisége magyaráz, hanem az Egyház történelmi helyzete is. Az első évszázad utolsó évtizedében vagyunk. Majdnem fél évszázaddal az első evangélium megírása, az első keresztény generáció kiöregedése és letűnése után, amely az eredeti világvégvárás bűvöletében egészen közelinek, még saját életében bekövetkezőnek tartotta Jézus második eljövetelét, a holtak föltámadását, a világítéletet. Nyilván Jézusnak a Jeruzsálem pusztulásáról szóló és helytelenül értelmezett jövendölése alapján: „el nem múlik e nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek." /Mt. 24, 34/ Jeruzsálem pusztulása bekövetkezett, de nem a világítélet. Nem jött el Jézus az ég felhőiben, és
