A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
15 zeljövőre meghirdetetett rendkívüli ifjúsági sereglés arra indít, hogy újból állást foglaljak ezekkel a tényekkel kapcsolatban." „1. Újból megerősítem azt a negatív ítéletet, amelyet tisztelt elődöm és én magam több ízben kifejeztünk az ún. San Damianó-i tényekkel kapcsolatban, tudniillik, hogy ezekben a tényekben nincs semmi természet- feletti." „2. Semmi olyan, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére végzendő kultuszcselekedetet, amely kapcsolatban állna az ún. megjelenésekkel és az állítólagos üzenetekkel, nem lehet törvényesen gyakorolni vagy támogatni." „3. Mindazok, akik propaganda iratokat terjesztenek a jelenség javára, akik zarándoklatokat szerveznek, és akik San Damianóba mennek vallásgyakorlatok végzésére, nyílt engedetlenséget követnek el az Egyházzal szemben." ,,5. Az egész egyházmegye területére megújítjuk a következő rendelkezéseket: a) azokat az egyházmegyéhez nem tartozó papokat, akik San Damianóba mennek, nem szabad misézéshez bocsátani, és ha misézni merészelnek, mindentováb- bi nélküliéi vannak függesztve a papi szolgálat gyakorlásától; b) a szentáldozást meg kell tagadni minden olyan papnak, férfi és női szerzetesnek, aki San Damianóba megy." 6. A templomigazgatók, szerzetesek is, gondoskodjanak arról, hogy a hozzájuk jövő zarándokcsoportok megfelelő hitoktatást kapjanak a helyes Mária-tiszteletről és az egyházi tekintélynek kijáró engedelmességről. Piacenza püspökének szigorú állásfoglalását jobban megértjük, ha hozzávesszük a következő figyelmeztetést, amelyet Francois Charriére, a svájci Fribourg püspöke a hatvanas évek végén több pásztorlevélben is megismételt: „Nem a Mária-tisztelet ésa rózsafűzér imádkozását kárhoztatjuk, hanem azt, hogy a rózsafűzér imádkozását San Damianóban olyan szavak és olyan cselekedetek kísérik, melyek szükségképpen helytelen irányba terelik a híveket." — Teológiai utángon- dolással megtaláljuk a misézés és az áldozás eltiltásának mélyebb indítékait is. Az Eucharisztia szentségi közösség nemcsak Krisztus Urunkkal, hanem az Egyházzal, a konkrét helyi egyházzal is. Ha valaki elmegy a piacenzai egyházmegyébe, hogy ott Szűz Mária szózatát hallja, holott a piacenzai egyház, főpásztorával az élén, hitérzékére hallgatva úgy ítéli, hogy náluk Szűz Mária nem beszél, és óva int mindenkit a csalóka tévedéstől: az a valaki (nevezetesen ha pap vagy szerzetes) nem vállal közösséget a piacenzai egyházzal, és kizárja magát Eucharisztiá- jából is. Maga a vatikáni zsinat (Lumen Gentium 67) lelkére köti minden katolikus hívőnek, és ezt a tanítását — nem ugyan San Damianóval, hanem Garabandallal kapcsolatban — hivatalos püspöki nyilatkozatok ismételten kiemelik: „az igazi Mária-tisztelet nem a terméketlen és gyorsan múló érzelmekben áll, de nem is holmi hiszékenységben."
