A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-03-01 / 3. szám

133

— Ugyanakkor a feleség is szerencsésen kiegészül a sajátos férfi érzékenységgel. A nagyon erős ingereket a férfi jobban uralja, elsimítja. Jótékony lehet a férj mérséklő jelenléte akkor is, amikor a feleség túlságos érzékenységével hajlamos arra, hogy a szúnyogot elefántnak nézze. — A kétféle fogékonyság egymást kiegészítő egyesítése az első nélkülözhetetlen lépés ahhoz, hogy a házastársi hűtlenségre csábító helyzetek megoldódjanak.

— Harmonikus családban a két szülő együtt a gyermek életének megnyilvánulásait és tényezőit helyesen érzékeli. Az anya figyeli a gyermek belső életét, belekapcsolódik kellemes érzéseibe, örömeibe, bánatába. Az apa esetleg jobban uralja a gyermek viharait; ellensúlyozza az árnyalatok túlzott és megtévesztő kidomborítását ( amely részben az anya tévedése is lehet).

3) A megértés

Minden normális emberi egyén rendelkezik megértéssel, értelmességgel. Próbáljuk meg röviden leírni vagy meghatározni az értelmesség mibenlétét.

Az értelmesség vagy megértés valamilyen valóság értelmének a megragadása. Ez a valóság az érzékelés útján jut el hozzánk, lép belénk. Beszélhetünk fizikai, érzelmi, műélvezeti stb. érzékelésről. A valóság is, amelyet érzékelünk és megértünk, sokféle lehet: fizikai, személyi, szociális, kulturális stb. Az embernek azt a képességét, amellyel megragadja a valóságok értelmét, a mindennapos életben józan észnek, jó érzéknek nevezzük. A valóság értelmének megragadása két főbb típus szerint történhet: meglátással (intuícióval) és észbeli elemzéssel (racionálisan).

— Az intuíció az a megértés, amely egymással egyesítve tartja a valóság érzékelését és értelmét. Az intuíció tehát gyors, konkrét, alig megfogalmazott megértés. A valóság állandó mozgásban, változásban van, és az intuíció nagyszerűen alkalmazkodik hozzá, mindig a legbenső lényegét ragadja meg.

— Az ész az a fajta megértés, amely úgy koncentrál az érzékelt valóság értelmére, hogy az érzékelést meg az értelmezést egymástól elválasztja. Az ész elvonó tevékenységet folytat, kidolgozza a fogalmat, az eszmét, a meghatározást. Az észbeli megértés lassú, fokozatos, statikus, jobban megfogalmazható. A valóságot mozdulatlanságában, állandóságában ragadja meg.

— Minden normális ember a megértő képességnek mind a két elemével rendelkezik, de nem egyforma mértékben. Ebből a különbözésből és egy téves előítéletből sok félreértés adódik. A kétfajta megértést nem egyformán értékelték, és ma sem értékelik egyformán. Sokan az igazi megértést tévesen a racionális megértésre redukálták, az intuíciót pedig ösztönnek, alsóbbrendű képességnek minősítették. Művészi hajlamú emberek viszont az ellenkező tévedésbe és túlzásba esnek.

— A nőben általában nagyobb az intuíciós képesség. Gyorsan megragadja mozgékonyságukban az emberi értékeket. Ez a fürge, találó lényeglátás sokszor elképeszti a férfit. Viszont a nőben kevesebb hajlandóság van a strukturált logikára. A női logika nem lépésről lépésre haladó okoskodásban áll, hanem a távlatok egyetlen pillantással történő áttekintésében.