A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
119 Szereti Jézust a kereszt fáján. Vágyik hozzá erre a hitvesi ágyra (Jézus szavai Alacoque Szent Margithoz), nem is akarja, hogy más nyoszolyája legyen e földtekén, melyet vérével áztatott az ő Imádottja. Keresztje szilánkjait reggeltől estig gondosan szedi fel, s szívére öleli mint legdrágább kincsét, Hitvese Szívének drága ajándékát, szerelme zálogát. S ha Ő megkérdezné tőle: rózsa vagy tövis... gazdagság, dicsőség, hírnév kell neked, vagy jössz velem rögös, göröngyös utakon, ahol szegénység, megvetés, botrány és gyalázat lesz az osztályrészed? S jutalmat, koronát sem kapsz érte szebbet. S nem lesz más jutalmad, csak a boldog tudat, hogy imádott Hitvesed igazán szereted! Parányi Mária mámoros szívvel választja mindig a nehezebbet. Jutalom, dicsőség nem kell neki érte, csak szerelmes Hitvesét forrón ölelhesse, akkor is, ha csak száraz kenyéren tartja. A kereszted, Jézus, ez kell nekem csupán. Keresztutadon hadd menjek én veled, Kálváriád hegyén, véres Golgotádnak legeslegtetején keresztedre szegezz magad mellé engem. Életem ... kevesebb nem lesz elég nekem! Fogsz-e így szeretni? — kérdezlek úntalan. Magas Golgotádra magaddal felvinni? Ki meghaltál értem, milliók közül kikerestél engem, nem hagyod félbe, amit elkezdettél, s megadod nékem, amiért esdve kiáltok, szerelmes szívemnek legszebb vágyálmát: kereszt balgaságát, szeretet mámorát! S felszegezel engem saját keresztedre. Onnan mehetek majd boldog ölelésre, Atyád országába, örök mennyegzőre. Parányi Máriának ez a legszebb álma, szíve vágyainak ez a netovábbja... /FolytatjukJ Jézus, világ Megváltója, Üdvözlégy, élet adója! Megfeszített Isten Fia, Szent kereszted szivem hívja. Általszegve kezed, lábad, Átvert tested roskad, bágyad, Mezítelen tépett melled! Ó siratlak, ó ölellek! Virágoknak szép Virága, Hornét orcád sárgasága? Hegyes tövis koronázott. Édes orcád vérrel ázott. Asszú földet harmatozván, Vérzel, vérzel a keresztfán. Ügy piroslik tested róla, Mint a most nyílt piros rózsa. lm én magam hozzád vettem, Magunk vagyunk, Uram, ketten, Szent fejedet hozzám hajtsad, Szóljon hozzám kékült ajkad. Piros forrás, nyílj meg nékem, Ez a mély seb menedékem! Ha illeti szomjas ajkam, Nincs ereje bűnnek rajtam. Fektess el e véres ágyon, Most szenvedni véled vágyom, Ha megmosdom e szent vérben, Fehérré lesz minden vétkem. Jézusom, ha jön a végnap, Ismerj engem magadénak, Homlokomon piros véred: Tied vagyok, úgy ítélj meg! Sík Sándor költeménye (Szent vagy, Uram! 70. szám)
