A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
109 biztosan egy test és egy lélek lett a több mint húsz nővér közösségből. Szinte hihetetlen, milyen szépen elsimultak lassanként a kezdeti nehézségek, és hogy mennyire megértőén, nagylelkűen csatlakoztak a nővérek ehhez az új életformához. Nem volt szakadás, sem kilépés a fogadalmak és a szerzetesi ruha miatt. Ma már büszkék arra, hogy ők is szerzetesek. En magam hatszor adtam már náluk lelkigyakorlatot: az első öt nyolcnapos volt, a hatodik 30 napos. Magam is meglepődtem, mennyire egyek a fiatalok és öregek hivatásuk nagyrabecsülésében. Az is ennek a jellegzetesen japán kongregációnak a tulajdonsága még, hogy a tagok szinte száz százalékig a nagaszaki egyházmegye keresztényei közül kerülnek ki, olyan családokból, ahol az egész család katolikus. Ez japán viszonylatban ritka kivételnek számít a többi egyházmegyében. A legtöbb hivatást még mindig a szigetek adják: a legtöbbet szenvedett, a legszegényebb keresztény közösségek. Most már nem kell aggódniuk a holnapért, anyagilag nem állnak rosszul, mióta a törvények őket is teljes értékű és teljes jogú japán állampolgárokként elismerik és védik. Az első idők nélkülözései, kirívó szegénysége már a múlté. Az újabb rendtagok már mind középiskolát végeznek, a nagaszaki „Dzsunsin” nővérekhez küldik őket tanulni. Sőt a tehetségesebbeket tovább taníttatják. Tudnunk kell ugyanis, hogy ebbe a kongregációba iskolás lányokat is felvesznek. Sőt a jelöltek jórésze még lány gyerek. Náluk laknak egy külön épületben, onnan járnak iskolába. Jelenleg több mint száz ilyen jelöltjük van! Még ha csak a negyedrésze marad is meg ennek a tömegnek, mikor elkezdik a noviciátust, még mindig jóval több ez, mint a többi kongregációknál. A kongregáció egy másik jellegzetessége, hogy kizárólag a nagaszaki egyházmegyében dolgoznak. Ma már nincs szükség rájuk a földeken a mezei munkáknál. A nővérek nagy része napköziotthonokban tevékenykedik, valamint a keresztényeket gondozó japán papoknak segít a pasztorációs munkában. Az egyik nagy szigeten (Fukue) kórházuk is van. A szigetek az ő hazájuk, ott vannak otthon igazán. Azt hiszem, nemigen létezik még egy ilyen női kongregáció az Egyházban, amelynek ilyen kalandos, gazdag múltja volna, és amely így fejlődött volna egységes kongregációvá, mint ez a japán közösség. Már maga a tény, hogy ennyire hozzá vannak nőve az egyházmegyéhez, őseik földjéhez, s hogy szinte kivétel nélkül a régi keresztények leszármazottai, egyedülállóvá teszi őket a japán misszióban is. Nem akarnak más egyházmegyébe menni. Az ő hivatásuk itt van a nagaszaki tengerpartokon és a környező szigeteken, ahol apáik és anyáik hittek és szenvedtek az elmúlt évszázadok folyamán.
