A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
84 többség számára elfogadhatók. Három angol és három spanyol, két francia, egy olasz, egy német és egy kis létszámú latin csoport alakult. A 11 csoport szélsőségesebb véleményei semlegesítették egymást, annál inkább kiemelkedett a főbb pontokban való nagyfokú megegyezés. A keresztény család feladatát a kinyilatkoztatás és az adott helyzet együttes fényében kell vizsgálnunk. Ebből az is következik, hogy a helyi adottságok és teendők megítélésében az egyes nemzetek, illetve vidékek püspöki karai nagyobb döntési és cselekvési szabadságot kapjanak. A nyelvi csoportok gyűlései dolgozták ki az országukat leginkább érintő lelkipásztori kívánságokat és javaslatokat. Két angol nyelvű csoport kérte „a családjogainak” a nemzetközi jogban elismerendő, kiáltványszerű megfogalmazását (Maxim Hermaniuknak, a kanadai Winnipegben székelő ukrán katolikus érseknek indítványára). A javaslatok a házasságra való előkészítéssel és neveléssel, a házasok, az elváltak, az újraházasodottak lelkipásztori gondozásával is foglalkoztak. A szinódusi atyák a felbonthatatlansághoz szigorúan ragaszkodtak, de egyes csoportok kérték, hogy a szentségi házasság nélkül újraházasodottakat ne zárják el teljesen a szentségek fölvételének lehetőségétől; más csoportok ezt ellenezték. Minden csoport elismerte a Humanae vitae körlevél prófétai jellegét, mivel bátran meghirdeti a házastársi szeretetnek azt a követelményét, hogy egészen emberi, teljes, hűséges, kizárólagos és az élet továbbadása felé nyitott legyen; de különféle megokolásokkal kérték, hogy a családtervezéssel kapcsolatban fejlesszék tovább az emberi nemiség, a házasság és a házastársi szeretet teológiáját. A 11 munkacsoport munkáját ismét Ratzinger bíboros foglalta össze az október 16-i teljes ülésen. Az utolsó hetet az atyák eredmények összegezésére, a családokhoz intézendő üzenet és a Szentatya elé terjesztendő javaslatok megtárgyalására fordították. Voltak pillanatok, amikor egy konzervatív kisebbség próbálta megakadályozni a vitatott kérdések nyitott szellemű megközelítését, de sikerült az álláspontok kiéleződését idejében elkerülni. Az üzenet végső megfogalmazásával öt érseket bíztak meg; minden földrészről egyet választottak erre a feladatra. A következő öt érsekről van szó: Joseph Bernardin (Egyesült Államok), Joseph Cordeiro (Pakisztán), Godfried Danneels (Belgium), Aloisio Lorscheider (Brazília) és Paul Zoungrana (Felső- Volta). A Szentatyának benyújtandó javaslatok végső megszerkesztése Ratzinger bíboros feladatai közé tartozott; ő a beadvány tervezetét a szinódus elé terjesztette, hogy megvitassák és módosíthassák. Hogy ezek az ajánlatok és tanácsok mit tartalmaznak, azt a világ talán sohasem fogja megtudni. A Szentatya tetszésére van bízva, hogy mit tesz
