A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-12-01 / 12. szám
569 Ebben az évben is Makkosmárián tartotta lelkigyakorlatát. A jezsuita Gruber: Des hl. Ignatius Weg zu Gott (Szent Ignác útja Istenhez) c. könyvét használta vezérfonalként. Elmélkedéseinek középpontjában Isten reá vonatkozó akaratának kutatása állt. Gruber könyve nyomán ebben a három pontban állapította meg teremtményi kötelességét: Istent dicsérni, tisztelni és Neki szolgálni. Az első pontról szóló elmélkedése a közeli beteljesedést sejteti: Dicséretére vagyok teremtve. — Sajátos hivatásom betöltése által. Ez a lényeges dicséret, amit Neki adnom kell. Nálam ez: megadni Istennek a lelkemben élő örök Szeretetnek, mindazt a dicséretet, amelyre parányi voltom — a szeretet által — csak képes. (927.) Szűz Máriába öltözve (929) Jézus életét élni (927—30) az Atya dicsőségére — (930?) az egész világ nevében (957!) — Mindezt: — a XX. században, magyar hazámban, a népi demokrácia idején; — a családomból magammal hozott jó és rossz adottságokkal; — az Unum kereteiben, annak szabályai és szokásai szerint; — elöljárói hivatalom felelősségével és terheivel — egyszóval: ez az én hivatásom sajátos kereteiben. Egyedülálló, sajátos Krisztus-arc, amelyet magamban ki kell dolgozni. — Egyedül az én számomra komponált Isten-dicséret, amit helyettem nem énekelhet el senki. — Speciális áldozat, amelyet így csak bennem, általam és velem folytat és mutat be Krisztus az Atyának. — Amikor majd ez a Krisztus-arc az utolsó vonásig elkészül; amikor ennek az Istent dicsérő élethimnusznak minden akkordja tökéletes harmóniába olvad; amikor majd ebben az áldozatban egészen elég az „én" — csak akkor teljesítem a hivatásomat, csak akkor töltöm be a szerepemet, csak akkor adom meg az Atyának azt a dicséretet, amelyért a létbe hívta az én kis életemet... Életem ősze beköszöntött. Hosszú lesz-e vagy rövid? Nem tudni. Rengeteg még a munkám. Befejezetlen ne maradjon a rám bízott Krisztuskép! Ez az én elsőrendű és leglényegesebb életművem. Ezen kell dolgoznom: imában, elmélkedésben, examenben, partikul áréban -sa gyakorlati élet minden pillanatában. - Halálosan komoly és rendkívül sürgős feladat. Neki kell feküdnöm nagyon, hogy Jézussal elmondhassam: ,p munkát, amelyet rám bíztál, elvégeztem!" — Magamtól semmit, de Isten kegyelmével mindent lehet! Lelkigyakorlatos jófeltétele az Atya akaratának teljesítését tűzte ki. Tanításában, leveleiben, buzdításaiban, megnyilatkozásaiban is állandóan ez a gondolat tért vissza. Ez legyen az én alapvető gyakorlatom egész évben és egész életemben, mert minden más csak erre épülhet fel. Ha ezt megtettem, mindent megtettem. A többit Istenre hagyhatom. Egy évet említett és egész életét. A kettő egybeesett. - Az Atya akaratára többször is visszatért.
