A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
56 azt, amink van, állandóan tőle kapjuk. Dicséretünk adója /Meghálálhatjuk-e valamiképpen irántunk tanúsított nagylelkűségét? Hivatva vagyunk az Isten-dicséretre; de ez a hivatás is nem egyéb, mint az ő teljesen ingyenes ajándéka, ahogy a IV. közös prefációban valljuk:/! te boldogságod teljes a mi dicsőítő szavunk nélkül is, de mégis megadod, hogy jóságodért hálát adjunk, mert téged nem tehet nagyobbá áldó szózatunk, nekünk azonban üdvösségünkre válik./ A láthatatlan teremtmények Azokkal a láthatatlan valóságokkal kapcsolatban, amelyek a tapasztalatunk számára adott világmindenséget körülveszik, hittel meg- valljuk, hogy csak azért léteznek, mert Isten megteremtette őket; Isten nélkül semmi sem lehet. /Mi Urunk, szentséges Atyánk, mindenható örök Isten! Még angyalaidban és főangyalaidban is téged áldunk, mert reád hárul a magasztalás és a hódolat, ha tiszteljük angyalaidnak hűséges táborát. Ha őket is buzgó tisztelet illeti, te mérhetetlenül nagyobb vagy náluk, és mindenek fölött állasz. (Prefáció az angyalokról.)/ A liturgiában dicsérő énekeink egyesülnek Isten szolgáinak himnuszával, akik éjjel-nappal dicsőítik őt templomában (Jel 7,15). /A földkerekségen minden élő húsvéti örömtől árad; és a mennyei erők is meg a hatalmas angyalok az Ür dicsőségének himnuszát zengik. (Húsvéti prefáció.)/ Szolgatársak ők azok számára, akik hirdetik, és azok számára, akik megtartják a prófétai szót. (Jel 22,9.) Tanúskodnak a teremtés végtelen változatosságáról. A bukott angyalok Semmi ártó hatalom nem tudja végérvényesen meghiúsítani Krisztus egyetemes Ür voltát. A Szentírás beszél nekünk olyan szellemi teremtményekről, akiknek lázadása ránehezedik az emberi nemre. Ezzel is arra buzdít az írás, hogy harcoljuk meg a hitben Krisztus harcát, és megmutatja, hogyan szabadít meg minket az Ür igazságában és szeretetében való közösség attól a félelemtől, amely elfog ezekkel a démoni lényekkel szemben, akik élő hazugsággá és minden igazi élet ellenségévé lettek.
