A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11. szám
519 nyomokat pásztori aggodalmáról, és kutatta igazi ,,én”-jét. így egészen más kép bontakozik ki előttünk, mint ami a falu képzeletében élt. Volt a lőcsfalvi papnak egy kedvenc elve, ha ugyan nem vessző- paripája, sokszor hangoztatta prédikációiban is. Ezt az elvet használta ,,mérőlécnek” híve jellemének elemzésében is: ha igazán ismerni akarsz valakit, főleg férfiembert, figyeld meg a következőket: 1) Hogyan bánik az illető anyjával, feleségével, s általában a gyengébb nem tagjaival? 2) Hogyan viselkedik kisebb-nagyobb balesetek idején? 3) Hogyan kezeli a gyermeknépet, nemcsak a magáét, hanem általában? Ennek az elvnek az alkalmazásával nyilvánosan is megvédte hívét, és mind ritkábban hangzott a gúnynév, mind ritkábban emlegették a „vaddisznót”, s végül a név a múlt aktáiban szerepelt csupán. * * * Hogy bizonyságot szerezzen elve első pontjához, a pap a nap, a hét, a hónap, az év különféle szakában mindenféle ürüggyel betoppant a Vitéz-portára. Nem kérdezgetett semmit a család tagjaitól, csak barátságosan figyelt, mit látnak szemei, mit hallanak fülei. Látta, hogy milyen udvarias, szívélyes feleségével, öregedő anyjával, hogyan segíti alája még a széket is leülés előtt. S egyszer azt is látta, amint megcsókolta anyja kezét. A családnak sejtelme sem volt, mi járatban is van ott a pap. Soha nem hallott egyetlen panaszszót anyjától, feleségétől, sőt dicsérték, hogy milyen jó fiú, férj és apa.- No, ez érdekes „vaddisznó” - gondolta magában a pap. - No, talán a gyermekeket riasztgatja — vélte. Volt két unokája, akiket ismert a pap az iskolából. Igaz, azokat nem Vitéznek hívták, mert leánya gyermekei voltak, hanem Bacsóknak. így hát Vitéz Kálmán többször megfordult az iskolában az iskolai ünnepségek és események alkalmával. Feltűnt a papnak, hogy a gyerekek nem félnek tőle. Márpedig tudott dolog, hogy a vaddisznó riasztólag hat az apróságokra. S nemcsak unokái, hanem a szomszédok gyermekei is köréje sereglettek, s nagyban Kálmán-bácsizták az öreget. így itt is a rövidebbet húzta a falusi közvélemény. Később az élet apró-cseprő eseményei felé fordult a pap tekintete. Mert Vitéz Kálmán sem kerülhette el a kisebb-nagyobb baleseteket. Ilyenkor sok ember elveszti a fejét, a lelki egyensúlyát; az emberek jellemük szerint reagálnak: vagy káromkodnak, szitkozódnak, vagy szüntelen panaszkodnak, vagy másokat okolnak kezdve a pápától a miniszterelnökön át le a szolgabíróig ésa jegyzőig, vagy szidjákaz egész világot és mindent, ami benne van, vagy elkeserednek, vagy elhanya
