A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11. szám
516 len,a csökkent értékű elemek intézményekbe zárása; így megtudnánk akadályozni, hogy az emberfajta a káros elemeket továbbadja és csökkent értékű utódokat hozzon létre. A mozgalom elején az erőszakkal végzett sterilizációt ajánlották, mert ez biztosabb is, olcsóbb is. A mai szószólók inkább meggyőzéssel, felvilágosítással akarnak hatni és nem annyira az erőszak alkalmazásával. Genetikai vizsgálatokat ajánlanak, hadd találják meg az emberek, hogy a fajra káros, hátrányos elemeket hordoznak magukban, és maguk döntsék el, tartózkodniuk kell-e attól, hogy utódokat hozzanak a világra, hogy fogyatékos, csökkent értékű gyermekeik legyenek. A pozitív eugenika ezzel szemben arra törekszik, hogy kiemelje az előnyös, a fajtára hasznos vonásokat, és így „magasabbrendű" embereket segítsenek a világra. Ennek különböző lehetőségei vannak: a „magasabbrendű” egyedekből kell biztosítani az életmagot és a petét a mesterséges megtermékenyítéshez, illetőleg a peteátültetés; a mesterségesen előállított, vagy elválasztott gének útján az értékesebb vonásokat lehet biztosítani az „embertenyésztés'' előnyére. Egyszerűbb formájában abban állna ez az embernemesítés, hogy az értékesebb egyedeket arra biztatnák: egymás közt házasodjanak, és legyen lehetőleg sok értékes gyermekük. A mozgalom gyorsan átterjedt Angliából az európai kontinensre, az Egyesült Államokra és Japánra. Fejlődésében két időszakot különböztetünk meg; a határvonal a kettő között nagyjából a második világháború vége. Az első szakaszban a mozgalom célját támogató tudományos ismereteink az átöröklés terén még igen hiányosak voltak. Amikor 1900 táján rátaláltak a Mendel által felfedezett öröklődési törvényekre, azt hitték, végre kezükben van az eugenikai mozgalom tudományos megalapozása. Mendel úttörő és ma már jól ismert kísérletei a borsófajták terén bebizonyították, hogy az átörökölt vonásokat, tulajdonságokat bizonyos egységek viszik tovább, amelyeket ő elemeknek nevezett, és amelyeket mi ma gének néven ismerünk. Először azt hitték a genetika szakemberei, hogy legtöbb jellemvonásunk egy-egy gén eredménye, hatása bennünk. De amikora német biológus, August Weisman kimutatta, hogy a szerzett, a felvett jellemvonásokat nem örököljük, világos lett a következmény: a külső társadalmi reformok nem képesek „megnemesíteni" az emberi fajtát. Nemesíteni csak „tenyészeti kiválasztás" útján lehet. Meg kell tehát akadályozni, hogy az alsóbbrendű elemek saját fajtájukat szaporítsák. Az eugenikus mozgalom második szakasza a második világháború után kezdődött, amikor a mikrobiológia és a molekuláris biológia gyors fejlődésnek indult. Az újabb vizsgálatok kimutatták, hogy az emberi jellegzetes vonások és a születési fogyatékosságok átörök
