A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-11-01 / 11. szám

508

hisznek benne. Ezek a változások mély nyomokat hagytak a fiatalok és öregek vallási tudatában és életstílusában, melynek fontos következményei lesznek még a vallási nevelés és az Egyház jövője szempontjából.

A változást néhány élesszemű ember már tizenegy évvel ezelőtt észrevette. A gyónások számának feltűnő esését, még komoly és odaadó katolikusok között is, a bűn iránti érzék változásával magyarázta. A törvénytartásra és jogi előírásokra épített erkölcstan kezdte átadni helyét a (személyes felelősségre épülő) perszonalista felfogásnak, ez viszont kihatott a bűn iránti érzékre is. Ugyanakkor sok felnőtt istenképe változáson ment keresztül. A törvénytartás és a lelkiismereti kényszer elvetése magával hozta a törvényhozó és az ítélő bíró Isten képének halványulását. Olyan mozgalmak, mint a „Marriage Encounter” (házas megújulás), Cursillo, egyes karizmatikus csoportok, hangsúlyozták az érzelmek szerepét és kifejezését a vallási életben; Isten gyengéd szeretetét emelték ki a mindenható egyeduralom helyett. Ez szükségképpen hatással volt a bűntudat tapasztalatára és a gyónási gyakorlatra. A fölfogás változása egyrészt új életerővel és lelkesedéssel gazdagította az egyházat; imára, szemlélődésre biztatta az embereket, a keresztény lelkiség forrásaihoz való visszatérésre bátorította őket. Másrészt azonban az intézményes egyházhoz kötő kapcsolatokat fellazította, sőt néha túlzott vallási individualizmusra biztatott.

Igaz, hogy a megváltozott istenkép a felnőttek körében sokarcú és bizonytalan, viszont feltűnően egységes formát mutat a fiatalok közt. Azt hiszem, hogy az amerikai vallási tapasztalat jelenlegi helyzetében határozottan állíthatjuk, hogy a fiatalok nagy része Istent nem Urnák, Teremtőnek és Bírónak látja, hanem Barátot, Szerelmest és Társat lát benne. Vallási tapasztalatuk inkább vízszintes, mint függőleges irányú. Bizonyos kifejezésekkel újból és újból találkozunk. Például azt mondják, nem szeretik, ha a vallás „Istent piedesztálra állítja”; nem szeretik, ha mindenható uralkodóként festik le előttük.