A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11. szám
506 Az 1950-es évek nemzedéke gyakorlatilag nem különbözött az előző évek nemzedékeitől. Ez a csoport Istent Ürnak, Teremtőnek és tetteink Bírájának fogta fel. A mindenekfeletti szent és igaz Isten megköveteli és megérdemli tőlünk a tiszteletet és az engedelmességet. Megjutalmazza azokat, főleg haláluk után, akik megtartják parancsait; büntetéssel fenyegeti azokat, akik semmibe veszik őt, ezt is a halál utánra tartogatja. Aki nem lényeges dolgokban bántja meg, a tisztítótűzbe kerül, egy igen meleg és, legalább is egy időre, igen kellemetlen helyre. Ha rosszul viselkedtél és idejében nem gyóntad meg, a pokolba kerülsz, egy rettentően forró és mindörökre rendkívülien kényelmetlen helyre. Ezt az Istent igencsak komolyan kell venni. Jobb meg nem haragítani, mert aztán igen keményen elbánik veled. Jól tudjuk, hogy nem csak ezt mondták róla az 1940-es és 1950-es években; azt is mondták róla, hogy a Szeretet Istene, akit igyekeznünk kell szeretetből és nem csak félelemből szolgálni. De nagyon sok emberben a jutalmazóbüntető képe maradt meg. Miféle vallási életstílus származott ebből az istenképből? A legjobb esetben ennek a vallásosságnak az erejét az Isten iránti tisztelet, a szent iránti érzék, a tanulékonyságra és az engedelmességre helyezett hangsúly, a bűn félelme, a bánat és a megbocsátás szükségessége jelentette. Nemegyszer valódi hősiességre és szentségre vezetett. Legrosszabb esetben sztatikus, passzív, a társadalmi problémák iránt érzéketlen, bűntudattal terhelt, a kötelességek minimumával beérő vallásosság lett az eredménye. Sztatikus: a változásokra nem tudott teremtő kezdeményezéssel válaszolni. Isten Úr voltát és hatalmát hangsúlyozta a személy felelőssége és sorsát irányító feladatai rovására. Ez társadalmi téren a felelősség elhanyagolásában nyilvánult meg: nem nézett szembe az igazságtalan társadalmi berendezkedéssel, ez általában jellemzi a vallási reakciót. (A szexualitás terén viszont túlzó és egészségtelen volt a bűntudat. Ez különös tabukban és tilalmakban jelentkezett.) A minimalizmus az előírások betartására nevelt magatartás következménye: azt kereste, meddig mehet el az ember halálos bűn elkövetése nélkül; néha még az Eucharisztia ünneplése is egy előírás betartásává zsugorodott. Ezek a jellegzetességek még ma is megvannak, és vígan élnek nem egy tízórai szentmisén; a misére jövőket a kötelességérzet hozza oda, a szent cselekmények passzív alanyai, érzékenyek a rutin legkisebb megváltoztatására is, a szociális igazságosság hangoztatását nem kedvelik, gyanúsnak tartják, ha valaki az övéknél kisebb bűntudat jeleit mutatja, és csak a mise végén elevenednek meg, amikor rohannak a parkolóhelyre. Nem rossz emberek ezek, de további fejlődésre vol
