A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11. szám
500 A szerzetesi otthonok mellett egyre nagyobb szükség van öreg világi papok részére is otthonra. Közülük legjelentősebb a székesfehérvári egyházmegyeközi Országos Papi Otthon nyugdíjas világi papok részére, mely 1953-ban a hódmezővásárhelyi volt jezsuita rendházban alakult, de az hamarosan szűknek bizonyult. A 14 személy részére alkalmas otthonba nyolc hónap alatt 32-en jelentkeztek. 1954 nyarán azután átkerült az Otthon a megszüntetett székesfehérvári szemináriumba, ahol 55 személy részére van központi fűtéses külön szoba. (Másutt mindenütt a legjobb esetben ketten laknak egy szobában, de inkább heten-nyolcán, vagy mint a váci püspöki palota dísztermében és a pécsi püspöki palota nagy termeiben, függönnyel elválasztva jóval többen.) A székesfehérvári otthonban betegszoba is van, betegápolóval. A lakóknak rendelkezésére áll a volt szemináriumi könyvekből és az elhunyt paptestvérek örökségéből létrejött több ezer kötetes könyvtár is. Saját megyés papjai részére van otthona az esztergomi főegyházmegyének (10 fő), Szombathelynek (20 fő) és legújabban Kalocsának (6 fő). Pécsett van az egyházi fenntartású Prohászka Otthon, mely 1961-ben nyűt meg papédesanyák és kiöregedett egyház; alkalmazottak részére. Ez az otthon 35 férőhelyével képtelen felvenni az összes rászorulókat. Ezért Lékai kardinális az ÁEH hozzájárulásával lehetővé tette, hogy a csákvári szeretetotthonba is fel lehet venni azokat, akiket a Prohászka Otthonba nem tudnak elhelyezni. Ezt a csákvári otthont, a Prohászka Otthonnal ellentétben, az állam tartja fenn. Kiértékelés A Magyarországon a háború után uralomra jutott politikai vezetés a lakosság szociális—karitatív gondozását állami feladatnak tekintette, melyhez többé nem volt szükség a szerzetesrendekre. Amikor a rendek működését 1950-ben betiltották, a katolikus egyház ilyen jellegű intézményei fenntartó nélkül maradtak, és vagy megszűntek létezni, vagy átvette őket az állam. A protestáns egyházak legtöbb intézménye — szerzetesi problémáik nem lévén - mindmáig egyházi kezelésben működik. A XXIII. János Pápa Szeretetotthon létesítésénél éppen a szociális-kari- tatív intézmények hiánya játszotta a legfőbb szerepet. A világi katolikusoknak lehetővé akarták tenni, hogy életük alkonyán vallásos környezetben élhessenek. Egy otthon a hat és fél millió katolikus számára természetesen nem fedezi a szükségletet - de arra alkalmat adhat, hogy öregek egyházi gondozására tapasztalatokat lehessen gyűjteni. A XXIII. János Pápa Otthon létesítésénél — éppúgy, mint a protestánsok most elkészült Albert Schweitzer Szeretetotthonánál — többször is felmerült a kérdés: jogos-e, hogy a magyar egyház az olyan nehezen felhajtható anyagi javakat, melyekre a lelkipásztorkodásban is égető szükség volna, ilyen igényes intézménybe fekteti? Mert az anyagi áldozat valóban hatalmas. Az egyház vezetői az Otthon létrehozását egyrészt sok katolikus még mindig hangoztatott igényével igazolják, de azzal is, hogy az állam elvárja az egyház közreműködését az öreg és magányos emberek gondozásában. Virányi Ottó szerint az egyház „ily módon Folytatása az 528. oldalon
