A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-10-01 / 10. szám

478 matizält, Marthe Robin. Temetésén hat püspök, kétszáz pap, hatezer világi keresztény vett részt. Szülőfaluja és egész életének színhelye, Cháteauneuf-de-Galau- re, kb. félúton fekszik Lyon és Marseille között. Paraszt szülők hato­dik gyermekeként született. 16 éves volt, amikor esés következtében gyógyíthatatlanul megsérült; 24 évesen megbénult, 29 éves kora óta teljesen mozgásképtelen volt, és majdnem teljesen meg is vakult (szo­báját elsötétítve kellett tartani). Krisztus sebhelyeit is akkor kapta meg, amikor 29 éves volt. Ezek a sebhelyek minden nagyhéten és minden pénteken vérzettek, s nehezen elviselhető fájdalmat okoztak. A pénteki vérzés csütörtök es­te kezdődött, és néha vasárnapig eltartott. Ügy látszik, 1930 óta Már­ta a napi áldozáson kívül semmi egyéb táplálékot nem vett magához. 1936-ban Márta isteni üzenetet továbbított Georges Finet pap­nak: szeretetotthonokat (foyer de charité) kell alapítani, a hit tanítá­sára szánt helyeket. A pap püspöke engedélyével szeptember 28-án Cháteauneufben megalapította az első szeretetotthont, és ettől az idő­től kezdve a stigmatizált mellett maradt. A szeretetotthon világi ke­resztények együttélése vagyonközösségben, mindig egy pap vezetésé­vel. A mozgalomnak ma kétszáznál több tagja van, 56 otthonban (16 Franciaországban, 9 más európai országokban, 31 egyéb világrésze­ken). A szeretetotthonokban lelkigyakorlatokat végeznek; ezek az ún. evangéliumi lelkigyakorlatok kétfélék: alapvető lelkigyakorlatot azok végeznek, akik először jönnek, a már bevezetettek pedig elmé­lyedő lelkigyakorlatokat. ,,Ne beszéljetek rólam; az én feladatom az ima és a felajánlás.” Márta állandóan ezt kérte munkatársaitól. Ez azonban nem azt jelen­ti, hogy félévszázados elzártsága a szülői ház sötét szobájába a világ­tól való elzárkózás lett volna. Azok, akik Cháteauneufbe mentek lel­kigyakorlatra, találkozhattak vele: keddtől csütörtökig kettes-hármas- ötös csoportokban fogadta őket, így több tízezer személy járt nála. A szavaiban megnyilatkozó egyszerűség, józan ítélet, természetfeletti szeretet mindenkit meglepett. Valence püspöke, akinek egyházmegyéjéhez tartozott, így nyi­latkozott róla:,,Egész életére élő hite és egyházias érzése nyomta rá bélyegét. Imájával és Istennek ajánlott életével járult hozzá a szeretet­otthonok fennmaradásához és sugárzásához. Szerény, egyszerű életet élt; nem akarta, hogy róla beszéljenek; józansága és mély hite mégis sok látogatót vonzott hozzá, és ezeknek újra meg tudta adni a re­ménykedést, az élethez való kedvet. Olyan gyermeke ő az Egyháznak, aki mindig a csendes visszavonultságban, saját életének felajánlásában akart élni. Tudnunk kell megbecsülni, ami lenni akart, és amit élt.” N.F.

Next

/
Thumbnails
Contents